Ma, az első évelemzésben a csapatot, azon belül is az egyes csapatrészeket fogom külön szétszedni, meccsenként, és elemezgetni az ősszel nyújtott teljesítményt. Lássuk hát.

Kapusok  (Értékelés - Szerk:4,0 Olaj: 4,0)

Idén egyértelműen a kapusposzt betöltése volt a leghálátlanabb feladat, hiszen kis túlzással, a meccsek javarésze úgy telt el, hogy a labdával nem is találkoztunk, ami (azt hiszem Andris is egyet ért velem) pár meccs után borzasztóan kiábrándító tud lenni. Nekem (a 11 kapott gól ellenére) rögtön az első meccsen a Göd ellen nyílt alkalmam parádézni, Andris pedig az utolsó meccsen a Csomád ellen mutatta meg, hogy nagy bravúrokra is képes ha kell, de ezen kívül a kapura lövések hiányában, kiemelkedő teljesítményt egyik meccsen se tudtunk felmutatni. (Ennek ékes példája a sok 0-s osztályzat is). Viszont azt a kevés tennivalót, ami akadt, mindketten szinte hibátlanul oldottuk meg egész évben, (szinte, mert egy-egy potya Tinnyén meg Kisalagon is befért) de összességében a kapusposzt vált a csapat egyik legerősebb és legmagabiztosabb pontjává, a Göd illetve Csomád között lejátszott 11 meccsen, 8 alkalommal érintetlen maradt a háló. Hála istennek a sérülések is elkerültek minket, illetve meccsre is szorgalmasan jártunk, így az utóbbi évekkel ellentétben, idén ez végre nem volt hiányposzt.

Védelem  (Értékelés - Szerk:4,5 Olaj: 3,5)

A már említett 8 kapott gól nélküli meccs természetesen a remek védősorunkat is dicséri, ami szintén remekül helytállt az ősz során. Rögtön az első fordulóban beleszaladtunk egy hatalmas pofonba a Göd ellen, de a Püspöki-Pákozdi-Rákóczi-Király-Nátó védősor koránt sem mondható a szokásosnak. De ezzel, illetve 10 emberrel felállva, nem is számíthattunk más eredményre egy bajnokaspiráns csapat ellen. De ami innentől következett az egyenesen lenyűgöző volt, hiszen a rákövetkező 6 meccsen a fóti védelem mindösszesen (írd és mond) 1 gólt kapott. Az ősz elején még jócskán voltak hiányosságok és hibák, de ezt se a Tinnye se a Rád nem tudta igazán kihasználni (főleg hogy a Rád otthon maradt). A Vác és Páty ellen már sokat javultunk, de igazából (pár időszakos nagy rohamot leszámítva) nagy munkára egyik csapat se kényszeríttette a hátvédsort. Az első igazi erőpróba a Püspökhatvan ellen érkezett el. Szerencsénkre épp a legfontosabb meccsen voltunk a legjobbak, ugyanis ezen a mérkőzésen a védelem az addigi legjobb teljesítményt nyújtva megfojtotta az egyébként erős Püspökhatvani csatársort, és hála az összeszedettségnek 2 gól is elég volt a győzelemhez. Aztán jött a Kisalag elleni zakó, pedig ugyanaz a védelem állt fel itt is, ami az előző hetekben kifogástalanul teljesített (sőt a visszatérő Kovács Ricsivel is erősödtünk), de szarul ment mindenkinek, mindenkinek egyszerre, össze is omlott minden stratégia, de azért a 3 pont itthon maradt. Majd jött szintén egy rangadó, az akkor még éllovas Sződ ellen, ahol a Püspökhatvani magabiztossággal dolgoztunk hátul, meg is lett az eredménye, nagyon nyertünk. Innentől kezdve az év második felében összeállt végre, egy stabil, és nem sokszor variált hátvédsor, és nem csak a csapatmunka lett egészen jó, hanem az egyéni teljesítmények is jelentősen javultak. Az év első felében sokat hibázó Rákóczi, illetve Benei is rendre remek teljesítményt nyújtott, visszatért Mercs, akivel a versenyt hatékonyságban maximum Sergio Ramos veheti fel, ott volt a hibázni nem képes Nátó, illetve segített minket a felnőttből leküldött Csifári-Kovács páros is. Bár a Kosd ellen még kaptuk 2 alibi gólt, de a rákövetkező 3 meccset ismét lehoztuk kapott gól nélkül (ami a Nagymaros ellen egyáltalán nem volt könnyű feladat). És tulajdonképpen a Csomád ellen se játszottunk rosszul, egyszerűen pechünk volt hogy a meccsenkénti három hibánkból ők kétszer gólt lőttek. Mert ők be tudták rúgni. Mindent összevetve a védelem nagyon jó munkát végzett ősszel, a támadásokat remekül szűrte, és az egy gólos győzelmek alkalmával bizony a kezünk összetehettük, hogy hátul nem kaptunk egyet se?

Középpálya  (Értékelés - Szerk:3,0 Olaj: 3,5)

A Középpálya már jóval labilisabb teljesítményt nyújtott. Az év eleje itt is döcögősre sikerült, majd szépen javult a játék, de ebben a zónában már több olyan meccset is lehetett látni, ahol nem azt mondom, hogy rosszul, de mélyen a tudásunk alatt játszottunk. Értem ezalatt, hogy sokszor kiscsapatok ellen nem tudtunk mezőnyfölényt kialakítani középen, pedig illett volna.  Legtöbbször egyszerűen csak azért mert aludtunk. Volt hogy egy félidőt, volt hogy egy egész meccset. A Gödi meccsről nincs mit beszélni abban annyi volt, de aztán elmentünk Tinnyére ahol a sereghajtó ellenfelünk lényegében egy félidőn át paliban volt velünk, mi az utolsó 20 percben kezdtük el focizni, akkor el is dőlt a meccs. Vácon nem volt felpörgés, ott az egész meccs ilyen álmosra sikerült (Mondjuk itt már egy jóval képzett ellenféllel találkoztunk, ott ők nem hagytak kibontakozni minket.) Pátyon meg megint ugyanazt láthattuk, egy félidőn át semmi, lehetőségeket adtunk nekik a meglepetésre, ők irányítottak, mi döcögtünk. És nem azért, mert a Páty jó volt, vagy nem hagytak minket. Egyszerűen csak lötyögtünk, mint a puding. Ugyanis a második félidőben "agyonvertük" őket, holott az ellenfél ugyanaz volt. Nem volt valami sikeres az első 4 mérkőzés ebből a szempontból, bár igazságtalan lennék, hogy ha nem emelném ki Szántót, aki kiemelkedett nem csak a középpályáról, az egész mezőnyből is, szinte vállára vette a csapatot, ha már senkinek nem ment, és emellett nagyon fontos gólokat is lőtt. Aztán a Püspökhatvan elleni meccsre összekaptuk magunkat, és a védelemhez hasonlóan jól teljesített a középpálya is, 90 percen át esélyt se adva a hazaiaknak. Aztán a Kisalag ellen azt is láttuk, hogy néz ki a dolog fordítva, rá is lehet húzni a középső szekcióra ezért a vizes lepedőt, senkinek nem ment a játék, ellenfelünk végig fölényben volt, támadott, és a lőtt gólokon kívül minden téren elvert minket. Aztán megint jött a nagy fordulat. Az év hátralévő részére ugyanis hihetetlen mód összeszedtük magunkat, szinte mindenki remek teljesítményt nyújtott. Szántó ott folytatta ahol éve elején abbahagyta, a visszatérő Gerényin se látszott meg a kihagyás, nagyszerűen játszott, az év első felében halványan játszó Kékesi kivirágzott, végre rengeteg keresztpasszt láttunk tőle, jól játszott, végre megmutatta miért is ő a csapat esze. Az ifjabb Püspöki pedig az apjánál is jobb volt. :D  Remek egyéni teljesítmények tehát, ment is a foci, a gyenge Sződ illetve Kosd ellen impozáns játék, kivétel nélkül mindenkitől, remek színvonal, sok gól. A Nagymaros ellen már annyira nem potyogtak a gólok, nagyon erős volt az ellenfél, de a mutatott forma itt is a Sződit idézte, hihetetlen szívvel, és 10 emberrel nyertünk, egy már-már elbukott meccsen. Tulajdonképpen a Kismaros ellen se voltunk rosszak, a helyzeteink megvoltak, az ellenfelünknek pedig nem, ugye ez volt cél. A mindössze három találatért igazából a csatársort kell dorgálni. A Szendehely ellen, szintén hoztuk a kötelezőt, a nehéz körülmények ellenére. És azt mondom, hogy a Csomád ellen se játszottunk rosszul. Csak nem tudtunk mit kezdeni az elég súlyos fizikai hátránnyal, erről pedig nem igazán tehetünk. Összességében az év közepe-vége felé, elég szépen összeállt a középső részleg, az irammal, technikával se volt baj, az év eleji alvást meg el kell felejteni.

Csatársor  (Értékelés - Szerk:2,5 Olaj: 3,0)

Csatárok muhahaha. Ezen a poszton nem volt nagy teljesítmény ingadozás, kollektíven egész évben sz*r volt amit góllövés téren teljesítettünk. Mert ugye a 3-5-6 gólos győzelmek nagyon jól néznek ki papíron, csak nem olyan esetben amikor 15-20 totális ziccerünk volt, és kitudja még hány akció? A Göd és Csomád ellen pontosan annyit hoztunk ki a lehetőségekből amit lehet, de minden máshol meccsenként 6 gól benne maradt a lábakban. Ez nem elfogadható. Az első igazi mérkőzésen a Tinnye ellen 70 percig "csak" 1:2 re vezettünk, ami egy 10. helyezett ellen nagyon kevés. Bár itt a végére valamennyire tudtuk kozmetikázni az eredményt. Aztán a Vác ellen már-már megmosolyogtató volt, mind az amit kihagytunk, Királlyal az élen, majdnem ráment a meccs. A Páty ellen az első félidőben minden kimaradt, a végére kicsit összekaptuk magunkat itt is, de egy 12 éves kapusnak lőhettünk volna négynél többet is azért? A Püspökhatvani volt talán az első nagyon kemény meccs, ahol nem dolgoztunk ki többtucatnyi helyzetet, szerencsére itt valamennyire elől is összekaptunk magunkat és elég jó hatékonysággal lőttük be a akciókat. A Kisalagi mérkőzés hatékonyság szempontjából a legjobb volt talán egész évben, hiszen a 8 támadásunkból lőttünk 5 gólt. A gond az volt hogy illett volna legalább 30+ akciót kidolgozni de ez a középpálya dolga, nem lehet az elől állókra varrni? A Sződ ellen a mutatott végre játék elől is nagyszerű volt, Szabó nagyon élt, de itt is sok minden kimaradt. A Kosdi csapat volt az egyetlen olyan az egész évben akiket meg tudtunk szórni kétszámjegyű különbséggel, pedig több ilyen mérkőzés is volt idén. Nagymaroson nem volt miért bosszankodni így utólag, örüljünk annak az egy kicsike gólnak is, nagyon kellett? Aztán jött az év fénypontja a Szendehely-Kismaros páros, ahol én legalább 20 gólt reméltem. Ebből lett nyögvenyelős 8. Már a Szendehely ellen is rengeteg minden kimaradt, de ezt fogjuk a pályára. Na de ami a Kismaros ellen volt, olyat én még focipályán nem láttam. Az Oszetszky-Király csatárkettős 45 percen át tartó produkcióját vágatlanul le lehetne adni bármely közszolgálati TV szilveszteri humorblokkjában, úgy 80 éven keresztül. Borzalmas. Hihetetlen problémáink vannak a gólszerzéssel. Láthattuk, hogy egyik kiscsapatot se tudtuk kitömni a Kosd kivételével, innentől kezdve várható volt, hogy ennyire rossz hatékonysággal az élcsapatok ellen szenvedni fogunk. Ez meg is lett, Püspökhatvan ellen mindössze kettő, Nagymaroson és Vácon 1-1 picike begyötört találat, a Csomád és Göd ellen pedig helyzetünk se volt. (Az a Csomádi szabadrúgás semmi se volt, majd megállt a sárban, csak véletlenül lett gól) Ha kivesszük Görbe és Orosz góljait, akkor elég siralmas  a kép, és vegyük ki, mert oké segítettek 3 meccsen, de ők nem az ifi tagjai, nem velük kell a bajnokságban helytállni. Gerényit sajnos alig lehetett látni, Rovó ügyes meg minden, de egy erősebb fizikumú védelem ellen, teljesen felesleges pályára küldeni, megfojtják. Most még. Oszetszky is a csatárok táborát erősítette. Sikerrel. Királyt se a góljaiért fogjuk szeretni, egy jó meccs egy évben, meg egy gól, egy csatártól kevés. Pedig a helyzetei megvoltak. De itt megint csak igazságtalan lennék, ha nem emelném ki Szabót, aki egy az egyben mentette meg a támadó szekciót az 1,0-ás értékeléstől. Bizony jó az öreg a háznál, az év eleje döcögött neki is, de amikor belelendült nem volt megállás, idővel átvette Szántótól a húzóember szerepet, és nagyon fontos gólokat lőtt sorozatban, nem utolsósorban megmentette a csatárok becsületét. Összegezve: tavasszal ennél sokkal többet kell nyújtani támadás téren.

Edzők  (Értékelés - Szerk:4,0 Olaj: 10,0)

Edzői szempontból nézve egy elég sima év volt. Sikerekkel teli is, végre nem az üldözőbolyban kellett vergődni, és a vereségek miatt idegeskedni, ebben a könnyű csoportban lehetett lubickolni a győzelmekben, és az ezzel járó edzői sikerben is. Bár a kötelező győzelmek talán sokszor még nagyobb teherrel is járnak, de idén az edző és csapat, remekül kiegészítette egymást, meg volt a megfelelő taktika, amit mi hellyel közzel meg is tudtunk valósítani, és legtöbbször az eredmény sem maradt el. Sima év volt létszám tekintetben is, végre nem küzdöttünk kapushiánnyal, de a védő és támadó szekcióban se kellett túl nagy problémákkal szembenézni. Bár volt pár sérülés meg hiányzás, de egyáltalán nem sok, és minden kiesőt tudtunk megfelelően pótolni, akár több emberrel is. Ráadásul több alkalommal a felnőttből is kaptunk segítőket, szóval volt miből válogatni. Ennek meg volt a maga hátránya, ugyanis ennyi jó formában lévő emberből sokszor igazán nehéz volt összerakni a helyes kezdőcsapatot. De a megálmodott kezdő, és a meccs közbeni cserék egy mérkőzés kivételével kiválóan sikerültek, a kezdő mindig az alkalmi legerősebb volt, és a cserék is jól sültek el, színt vittek a játékba, és többször be is találtak. Az edzések a lehetőségekhez mérten kielégítők voltak, az erőlétünk meg minden egyéb rendben volt, talán a rögzített helyzetek gyakorlásából volt nagyobb hiány, holott a csapat 1-2 figura góllal megmutatta, hogy hellyel-közzel, de ezeket is meg tudná valósítani. Összességében ezen a téren egyáltalán nem voltak problémák, és valószínűleg tavasszal sem lesznek.

Ennyi lett volna a mese mára, talán annyira nem írtam hülyeségeket, majd meglátjuk a reakciókat :D