Fóti SE - Kismaros SE 3:0 (2:0)

Fóti SE: Kanda 0 -  Rákóczi 6, Kovács 7, Csifári 7, Nátó 6 - Püspöki 6, Kapitány 7, Gerényi 7, Urbán 6 (Horváth 6) - Szabó 6, (Oszetzky 5) Rovó 6 (Király 5)

Gólszerzők: Kovács, Gerényi, Csifári

Lapok: (sárga) Kovács

A meccs embere: Kovács Richárd

A meccs osztályzata: 3

Túl vagyunk ezen a meccsen is, itthon tartottuk a nagyon fontos 3 pontot. Ez az ami a legnagyobb pozitívum, innentől jöhet a puffogás. Nem szeretnék megint csípősen szólni a teljesítményünkről, hiszen viszonylag jó teljesítményt nyújtott a csapat, és ugye nyertünk is, de mindenki tudja, hogy miért vagyok megint gondban. Ennek a Kismarosnak a Páty nyolc gólt rúgott, a Szendehely pedig tizet.  És a mai meccsen is volt, közel egy tucatnyi gól különbség a két csapat között. Mégis csak 3:0 ide. Nagyon sok minden eszembe jutott a mával kapcsolatban, amit le akartam ide vésni, úgyhogy jön gyorsan egy kronológia a meccsről, aztán kicsit mélyebben elemzem a dolgokat.

Az ellenfelünk egy pillanatra sem okozott meglepetést, egész végig hozták a tehetetlen kiscsapat szerepét. Az első percektől kezdve letámadtunk, és a meccs végéig ki sem engedtük őket a kapu elől. Percek sem teltek el, és már is több alkalommal helyzetbe kerültünk. Püspöki majd Szabó rúgatott volna gólt több alkalommal is, illetve Gerényinek volt pár kaput tévesztett próbálkozása. De amikor már épp kezdtünk volna bosszankodni a sok kihagyott helyzet miatt, megszereztük a vezetést. Urbán szögletére a "fejkirály" Kovács Ricsi érkezett a röviden, ráadásul a legjobb ütemben, és a profikat megszégyenítő módon csúszatott a hosszúba 1:0

Majd percek múlva megdupláztuk az előnyt, Urbán fűzte át magát a jobb szélen, az emberén, majd nagyszerűen adott középre. A Kismarosaik legtöbbször remekül tömörültek, de Gerényi most mégis üresen kapta meg a labdát, átvette, majd a bal kapufához lőtt. 2:0 

Már negyed óra után meg volt a nyugalmat hozó kétgólos vezetés, ám ezzel nem csak az ellenfelet hűtöttük le, hanem kicsit saját magunkat is. A következő félórát lehoztuk egyetlen egy veszélyes támadás nélkül. Írom mindezt annak ellenére, hogy végigtámadtuk a félidőt, legalább két tucat helyzetet kidolgozva. De a kapust szinte egy alkalommal se dolgoztattuk meg, szinte mindent mellélőttünk, vagy a védőkbe, vagy el se jutottunk lövésig. Ha még is eltaláltuk a kaput akkor az gyenge volt, és középre is ment. Egyedül Kovácsnak voltak olyan lövései amiben benne-benne volt a gól. Szünetben se történt sok változás. A játék jó volt. A védelem tökéletesen üzemelt, a középpályán szemet gyönyörködtetően passzolgattunk, az indítások remekek voltak, hajtással se volt gond. Egyedül a befejezés. A végét folyamatosan elrontottuk. 

Épp ezért túl sok instrukciót nem kaptunk a szünetben, így tovább, majd befele pattognak azok a labdák. A gyengén teljesítő Szabó-Rovó csatárkettős lement. Le kell írni ez nem az ő meccsük volt, Roland rengeteget harcolt, az első félórában több lövései is volt, de kaput alig talált. Rovó a végén lőtt egy hatalmas kapufát, de a sok mezőnybeli harc mellett 50 percen keresztül helyzete sem volt. Ennyi helyzet mellett, egy ilyen ellenféllel szemben ez mindkettőjüktől nagyon kevés, hiszen nemcsak gólt, gólokat vártunk mindkettőjüktől. Helyettük jött az Oszetzky-Király csodakettős, akiktől azt reméltük, hogy túlszárnyalják elődjeik teljesítményét, és valamit javítanak a befejezéseken. Nos Király kis túlzással labdához sem ért, illetve Oszetzky, nos azt hiszem, róla inkább ne beszéljünk. Elindult a második félidő, az erőviszonyok nem változtak. Akár egy mondatban is össze tudom foglalni a félidő leírását: Oszi kihagyott 20 helyzetet, Csifi gólt lőtt, Oszi kihagyott újabb 20 helyzetet. Ennyi. Oszi barátunkról nem is tudom mit írjak. Ma ő volt a Kismarosiak 12. embere. Így év közben egy-egy kihagyott helyzet után, mindig van egy-két hevesebb vérmérsékletű játékos, akik elkezdenek szentségelni, meg a fejüket fogni.  Hát a mai nap, (több alkalommal is), a pályán, a kispadon, a lelátón, kivétel nélkül MINDENKI a haját tépte, amihez hasonlót én még nem láttam. A végére már nem is tudtunk nevetni, egyszerűen csak a fejünk fogtuk hogy: "b*zdmeg, ez megint hogy a p*csába maradt már ki???" Aki nem látta, az úgy se tudja elképzelni. A nyolcadik ilyen helyzet után, amikor 5 méterre a kaputól, teljesen üresen, kétszer egymás után telibe lőtte a kapust, akkor joggal hittük azt, hogy kész, ennél lejjebb nincs. Oszi megmutatta hogy nem. Mindig van lejjebb. Na mivel így a támadásaink 90%-a eleve halálra volt ítélve, a maradék 10-et kellett volna valahogy begyötörni. Mindenki előtt akadtak helyzetek, de tovább tartott az előző félidőben összeszedett átok. Említettem, hogy a Kismaros egyáltalán nem támadott, ami egyben azt jelentette, hogy nem is nyíltak ki. Rendre összetömörült hátul akár 8 védő is akikben rendre elakadt a passz vagy a lövés. Így a leshatárról való kiugratások meg gyors elfutások elmaradtak, kénytelenek voltunk belevinni a labdát az erdőbe. Ez a játékstílus a tipikusan "kiugratásspecialista" Szabónak meg Rovónak se ízlett annyira az előző játékrészben, és a második félidőben se kapta el senki a fonalat. Nem is volt ezek után annyira meglepő hogy ezt a betömörülő védelmet, csak egy pontrúgásból tudtuk (ismét) feltörni. Urbán (egyébként botrányosan rossz) szöglete a röviden álló Kovácshoz szállt, aki a kapunak háttal állva két védővel a nyakán, nem is próbált meg forgolódni, inkább csak belerakta a lábát a lövésbe. Ami így továbbpörgött keresztbe a kapu előtt, egyenesen a középen berobbanó Csifári elé. Közel volt a kapuhoz, nem tudta elhibázni, a kapura vágott labda ezúttal nem akadt el senkiben. 3:0

Kis fricska a támadó részlegnek, hogy ma a védők lőtték a gólokat, ráadásul Csifárinak a góljához egyetlen egy helyzet is elég volt. A lényegi történések ezzel lezajlottak, persze támadtunk tovább, de csak körbelőttük a kaput, másra nem futotta. Sok unalmas perc után a spori lefújta a meccset. 

Ostoroztam itt a fiúkat rendesen, azért annyira nem volt rossz az a játék, szólnom kell a jó teljesítményekről is. A védelem az egész mérkőzés folyamán tökéletesen működött, fantasztikus egyéni teljesítményekkel, Ricsi, Csifi, Nátó, és Inka is remekül, és hiba nélkül játszott. És gólerősen. Nagyrészt a középpályán se volt gond. Urbán a jobb oldalon mindenkit megvert, annyiszor ment el a védője mellett ahányszor akart, és mind a három gólba benne volt. Igazságtalan lenne, ha nem szólnék Kapitányról, aki a nevéhez méltóan kiválóan helyettesítette Kékesit, irányított középen, mindenütt ott volt, rengeteg jó passzt adott, és ugyanennyi labdát szerzett, eszméletlen sokat futott, nálam ő volt a meccs legjobbja. Gerényi is jól elvolt középen, lőtt egy gólt, több lövése is veszélyes volt kapura, illetve megszámlálhatatlan kiváló passzt adott előrefele, szinte minden támadás átfutott rajta. A többiek, amellett hogy végig robotolták a mérkőzést, és a hozzáállásuk is kiváló volt, úgy érzem kicsit tudásuk alatt játszottak.  Püsiben, Királyban, Szabóban és Rovóban is sokkal több van ennél (Oszit direkt nem említem meg). Ezen a meccsen lehetett volna cselezni, szépen játszani, gólokat lőni. Sokat. Ennyi kihagyott helyzetet nem engedhetünk meg magunknak. És ez alól nem kifogás az, hogy vezettünk, nyertünk, vagy nem tudom. Azt hiszem a Göd vagy a Csomád ellen a kezünket összetehetjük, ha kb. tízszer helyzetbe kerülünk majd. Ma ötpercenként kerültünk helyzetbe tízszer. Azt hiszem, nem kell írnom milyen eredménnyel.... Nincsen semmi baj, hátul olyan erősek vagyunk, mint a vasbeton, elől meg csak összekapjunk majd magunkat. És akkor ki állít majd meg minket?

MESTERMÉRLEG

Olajos Sándor: Helyzetek sokaságát hagytuk kihasználatlanul, aminek nem örülök, mert ebben a meccsben 1 nagy arányú győzelem is benne volt. Talán pont ez ami nem tett jót a csapatnak, és a helyzethez képest kicsit elbíztunk magunkat,és ennek köszönthető a minimális győzelem..., Végig mi akartunk érvényesült,voltak egy két szép megoldás is, de ez kevés lehet a Csomád elleni rangadóra,de talán Szendehelyen is... A 10 győzelemhez gratulálok a csapatnak de még nincs vége semminek se