Szendehely FC - Fóti SE 0:5 (0:3)

Fóti SE: Vizi 0 (Kanda 0) - Rákóczi 6, Mercs 6, Benei 6, Nátó 6 (Urbán 6) - Püspöki 6, Kovács 8, Csifári 7, Kékesi 7, Horváth 6 (Király 6) - Szabó 6 (Rovó 6)

Gólszerzők: Kovács (3), Szabó, Csifári

Lapok: Kovács

A meccs embere: Kovács Richárd

A meccs osztályzata: 3

Hála az égnek túl vagyunk ezen a kötelező győzelmen is, és most már mindenki otthon, egy meleg szobában pihenhet egy forró tea mellett, amiért mondjuk ki: a meccs alatt sokan öltek volna. Az időjárási körülmények egészen extrémek voltak, a szél sokszor vízszintesen fújta a havat az ember szemébe, a pályán bokáig érő latyak és hó meg már csak a hab volt a tortán. Félő volt, hogy ilyen körülmények között nem jön ki a két csapat közötti különbség, és a vártnál szorosabb lesz a mérkőzés. Ez félig meddig be is jött, a hóesésben nehezebb volt gólt lőni, mint a magyar válogatottnak kijutni a VBre. És egyben össze is tehettük a kezünket, hogy a Szendehely volt az ellenfél, mert egy Nagymarosnak ma valószínűleg akkor se rúgtunk volna gólt, ha egy hétig játszunk. Hogy ez kiderüljön, arra nem egészen három percet kellett várni, amikor Kovács Ricsi 10 méterről eleresztett lövése 5 méter után egészen röhejes módon megállt a hóban. Szerencsére rengeteg helyzetünk akadt, így annyira nem bosszankodtunk miatta. Püspöki helyzeti után már annál inkább, aki az összes védői tudását bevetve a gólvonalról "szabadította fel" Kovács gólpasszát. De ami késik, az nem múlik ( a gól főleg nem), percekkel később Kékesi ívelt keresztbe a kapu előtt, a hosszún Szabó érkezett remek ütemben és már is 1:0 volt ide.

Nem sokkal később máris megdupláztuk az előnyt. Kaptunk egy elég kamu tizenegyest, miután összerúgták Csifári bokáját egy kapura lövés után. Persze, meg lehetett adni, más kérdés, hogy általában nem szokták. Kovács állt neki a labdának, aki ekkor még maga sem gondolta, hogy képes egy meccsen, egynél több gólt lőni. Mi se. Mindenesetre az elsőt belőtte. 2:0

Pár perc múlva újabb támadás, ismét Kovácsnál a labda, 4 védő áll vele szemben. Tudjuk, hogy Chuck Norris egyszer megpróbálta a lehetetlent, és sikerült neki. Ricsi már a második ember a földön, aki ezt elmondhatja magáról. Belevitte a labdát a védőfalba, és ezúttal a szerencséje még a hajánál is hosszabb volt. A labda nála maradt, amit immár egyedül vihetett a kapura. Szép volt a lövés, az amúgy jól védő kapus nem tudott hárítani. 3:0

Az első félidő lényegi történései ezzel lezárultak, a hátralévő idő rengeteg Fót helyzetet, de semmi veszélyt nem hozott már. Szabó lőtt egy meg  nem adott gólt, Kékesi, Kovács, Csifári, Püspöki előtt is helyzetek tömkelege adódott, de a befejezésekbe egyfolytában hiba csúszott, illetve a lövések rendszeresen a kapu, főleg a bal alsó mellett gurultak el. Félidő, nagyon vártuk már, nagyon hideg volt ám odakint. Négy új emberrel indítottunk a második félidőben, reméltük, hogy a rengeteg helyzetet innentől gólokra is tudjuk váltani. Nem árulok el nagy titkot: nem tudtuk. Sőt az első öt percben még meg is szorongatott az ellenfél. De a királyság csak pünkösdinek bizonyult, a meccs hátralévő részében ismét mi irányítottunk. Sajnos a mezőnyfölényt továbbra sem tudtuk gólokra váltani, nyomtunk, támadtunk, birtokoltuk a labdát, mégis bosszantóan sok volt a labdavesztés, a felesleges passz, rengeteg gólt érő helyzetet elszórakoztunk. Amit nem rontottunk el azt pedig az ellenfél kapusa megfogta. Ha úgy nézzük, a mérkőzés középső részében (20.-70. percig) 0:0-át játszott a két csapat, ami inkább a technikailag elég gyenge ellenfelünkre nézve volt hízelgő. És ezt nem lehet a pályára fogni, hiszen az nekik is ugyan úgy csúszott mint nekünk. Na de elég a dünnyögésből, még is csak nyertünk. Kovács Ricsi volt az, aki tovább növelte az előnyt. Az ellenfelünk a mérkőzés folyamán nem igazán nyílt ki, nem is igazán tudtak, tekintve, hogy végig támadtunk. Ám egy alkalommal mégis kinyíltak. Ricsi a saját térfeléről vágott le egy hatalmas sprintet, nyomában a hazai védőkkel, akik szerencsére nem érték utol, majd higgadt mozdulattal emelt át a kifutó kapuson. Nem volt valami életerős lövés, de labda azért valahogy elérte a gólvonalat. 4:0 

Igazából nagy lökést nem adott a gól, becsülettel hajtottunk tovább, ami közvetlenül a vége előtt újabb gólt ért. Urbán cselezett le védőt, kapust, mindent, a jobb oldalon. A kapu elé élesen belőtt labda is tökéletes volt, középen Csifári érkezett, és talált be a kapuba, a visszafutó kapus csak belepiszkálni tudott. 5:0

Ennyi történt, a spori se akart túl sokat hosszabbítani, szerencsére hamar lefújta a második játékrészt is.

Ami fontos: hoztuk a kötelező 3 pontot, meg a győzelmet, és viszonylag szépen játszottunk hátul is, középen is. Ami kevésbe örömteli, hogy megint a lábakban maradt vagy 10 gól, és megint nem tudtunk egy kiscsapatot nagyon megverni. Volt többtucat helyzetünk, de szinte alig-alig fejeztünk be támadást lövéssel, és azt már meg sem említem, hogy ebből hányszor találjuk el a kaput. A Csomád ellen, jó ha lesz öt ziccerünk. Az utóbbi két meccs helyzetkihasználást alapjába véve, ez nekünk nem a gólhoz, de még a kapura lövéshez is kevés lesz. Játszunk egy jó 0:0 át (mert a védelmünk tökéletes), a Göd meg röhögve meglép. Súlyos gondok vannak a befejezéssel, és ha ezen nem tudunk javítani, akkor a következő két meccsünkön nagyon komoly problémáink lesznek. De ne legyen igazam. Jövő héten nyerni kell bármi áron…

MESTERMÉRLEG

Olajos Sándor: A rossz körülményeket nagyon nehezen viselte a csapat, de nagyon harcosan és jó felfogásban játszottak végig. A körülmények miatt nem nagyon volt jött ki a tudás különbség a csapatok közt. De megérdemelten nyertünk egy igen fura időjárás mellett. Remélem h jövő héten az időjárás a kedvünkben jár, hiszen egy rangadó vár ránk, Csomád ellen...