Sajnos becsúszott a tavaszi első vereség, már a 2. második mérkőzésünkön. Kikaptunk az éllovastól, egy hihetetlenül hajtós, és szoros mérkőzésen. Részletek alább.
Csomádi KSK - Fóti SE 1:0 (1:0)
Fóti SE: Vizi 6 - Kovács 6 (Rovó 0), Mercs 6, Csifári 7 - Kékesi 6, (Horváth 0) - Tarlós 6, Lassú 6 - Benei 6 (Rákóczi 0) - Kapitány B. 6 (Urbán 0), Kapitány G. 6 - Szabó 6
Góllövők: -
Sárga lap: Kovács 73'
Meccs embere: Csifári Máté
Meccs osztályzata: 3/4
Hát ez nem jött össze. Tudtuk hogy a Csomád erős lesz mezőnyben, bevetettük hát mi is a nehéztüzérséget, és lehívtuk a fél felnőtt keretet, (Csifi, Ricsi, Tata, Lassú, a Kapitányok, tényleg mindenki itt volt akit csak be lehet vetni), de az erősítés eredménye pontosan a lőtt góljaink számával lett egyenlő. Pedig nem voltunk rosszak, azt is lemerem írni, hogy azért ma mi fociztunk. Az ellenfelünk meg megkapta a 3 pontot. A találkozó kétségtelenül a legfeszültebb volt idén (Nagymaros óta), volt is mire, hiszen igazi rangadó volt, ahol sok kérdés eldőlhetett. Ha nyerünk, akkor a ideiglenesen is, de az élre állunk, és lehetett volna harcolni az ezüstért, vagy akár bajnoki címért is. De kikaptunk, így egészen biztosan a 3. helyen végzünk az év végén, a Csomád és a Göd meg megkezdi a versenyfutást a végső győzelemért. Meg is érdemlik, nekünk meg tudomásul kell venni, ami a napnál is világosabb: Ez a realitás. 3 rangadó 0 pont, pedig ezekkel lehetne bajnokságot nyerni, nem azzal, hogy oda vissza kitömjük a Szendehelyt.
Mint írtam az egész mérkőzés alatt hatalmas volt a feszültség, mindkét oldalon, és ennek megfelelően a meccs is óvatosan indult. Hatalmas volt a harc középen a labdáért, de mivel a védelmek is remekül üzemeltek, nem nagyon lehetett kispályás-szopatós passzokat megcsinálni, vagy rácsavarodni a labdára, mert pillanatokon belül feltakarítatták az emberrel a pályát. Két-három passz, eladottlabda/falt, két-három passz eladottlabda/falt, ezt ment az egész mérkőzés alatt oda vissza. Épp ezért semleges nézőként biztosan kurvára unatkoztunk volna, és előkapjuk a legújabb Harry Pottert, hogy inkább azzal üssük el az időt. Nem hogy egy kapura lövés nem volt az egész mérkőzés alatt, de még egy árva helyzetecske se, ami azért egy ilyen nevekkel teletűzdelt Fótnál elég nagy csalódás. Aztán félóra után egy teljesen rossz helyen faltoltunk, 25 méterre kapott az ellenfél egy szabadrúgást, amiből rúgtak egy nagyon buta gólt. Nyílván csak számunkra volt az, a Csomádi középcsatár nagyon ügyesen elhelyezte a kapufa mellé a hosszúba, de oda nem illik gólt kapni és kész, azért ennek a csapatnak már lehetne akkora rutinja hogy a sorfal és kapus közt meg legyen a kellő kommunikáció, és ne csináljunk alapvető hibákat. Na mindegy. 1:0
Nem ez volt az egyetlen olyan helyzet, amikor nem volt meg a kellő összhang a csapaton belül, egymást érték az olyan helyzetek amikor egymásra vártunk, vagy eltököltük a labdát, és máris jött belőle az ellenfél. De semmi komolyabb dolog nem történt már, a maradék időt lehúzta a két csapat egyetlen akció, és izgalom nélkül, így jöhetett a szünet.
Ahol nem tudom hogy mi történt, a pályán látottak alapján semmi, a második félidőben ugyanazt a nagy hajtást, de színtelen-szagtalan futballt láttuk. Az egyetlen változás a 60. perc környékén állt be, amikor a fél Csomádi csapatnak elfogyott az ereje. Nyílván nem egyik pillanatról a másikra, nem is volt nagyon kirívó a dolog, de látszott, hogy van bennük egy jó óra és utána kész, hiszen ekkortájt már többeknél jelentkeztek a légszomj első jelei. Innentől fordult át a meccs a mi oldalunkra, és ha nem is nagyon volt nagy a mezőnyfölényünk, de innentől azért csak mi járattuk a labdát, és csak a Csomádi térfélen, az ellenfél pedig szinte minden erejét a védekezésre kellett hogy fordítsa, mindössze néhány sovány kontrára futotta az erejéből. De az állás még mindig 1:0 volt oda. És mi is elég komoly hibákat követtünk el, legalább is szerintem. Nem vagyok egy stratégiai zseni, de az utolsó félidőben szét kellett volna húzni a pályát, járatni a labdát egyik oldalról a másikra, felemészteni a kihalás szélén lévő ellenfelünk utolsó erejét is. Mert az Olaj által kitalált, és védekezésre felépített taktika, (hogy középen tömörüljünk és oldjuk meg kicsibe) kétségtelenül működött az első félidőben, de ez csak a védekezésre lehetett használni, vagy akkor ha nem volt nálunk a labda. Remekül lezártuk a területet, az ellenfelünk nem tudott, passzolgatni, egyáltalán játszani. De támadáskor ez viszont kurvára nem működött, mert ők is tömörültek, és mivel egyfolytában közel voltak, oda is léptek elég hamar ha arról volt szó, egyik Csomádit se kellett félteni. Így viszont egy kidolgozott támadást se tudtunk vezetni, max az előrevágott labdákban bízhattunk. Szórványosan azért így is akadt egy-egy helyzetük. Jól írtam hogy egy-egy, mert pontosan kettő. Még a félidő első felében Szabó verekedte ki magának a ziccert, és nagyon szépen tekert a hosszú kapufához, de ez a kapufa Csomádi, és kifelé pattant. Szintén Szabónak volt még egy kapu mellé gurítása, illetve egy Csifári ívelés, ami szintén nem talált kaput, miután Szabó és Rovó egymást zavarta meg az ellenfél ötösénél. Tata találta el még a kaput egy közel negyvenméteres, inkább beívelésből, mint lövésből, a védés is látványos volt, csak kár hogy a épp a lövésben nem volt komolyabb veszély. A végén érkeztek a frissítésre szánt cseréink, Inka, Horváth, Rovó sorrendben, de sok változást ők se tudtak a játékba vinni, mint ahogy senki más se: Ma mindenki borzaszó szürkén futballozott. A végére csak a nyomás maradt, más nem, nyert a Csomád egy olyan meccsen, ahol igazából mindkét csapat 1 pontot érdemelt volna. Mert igaz hogy jól szerveztettek voltak a védelmek mindkét oldalon, de a 3 kapurárúgás 90 perc alatt, mind a 22 ember kritikája. Szomorúak lehetünk az eredmény miatt, de másért nem, hiszen összességében, ha annyira jól nem is, de szívvel lélekkel játszottunk, talán fölényben is voltunk, egy hihetetlenül szervezett és erős ellenfél ellen, ami dicséretes. Ez ma ennyire volt elég, de ez a hozzáállás, meg edzésmunka, meg fogja hozni a gyümölcsét. Talán már jövő héten. Hajrá Fót!
MESTERMÉRLEG
Olajos Sándor: "Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott, rengeteg faultal, és kevés focira emlékeztetö mozdulattal, de élvezetes és érzelmes volt. Sajnos egy buta szabálytalanság után kaptuk a gólt. A második félidőben főleg a 60. perc után mi kezdeményeztünk, fölényben is voltunk, de közel sem volt sok helyzetünk, ami volt az vagy kapufa lett, vagy elügyetlenkedtünk! Grat a csapatnak mert mindent megtett a győzelmért, de az ellenfél ma 1 góllal többet rúgott, így ő nyert ma. Grat! Megyünk tovább is csináljuk a legjobb tudásunk szerint."