Sződi BLSE - Fóti SE  1:3 (0:1)

Vizi 7  - Kovács 6, Benei 6, Mercs 6, Püspöki 7 - Kapitány B. 6, Tarlós 6, Kékesi 6, Király 6 (Szabó S. 6) - Rovó 6 (Spiesz 6), Oszetzky 6 (Urbán 6)

Gólok: Kékesi, Szabó S, Kovács
Sárga lap: -
Meccs osztályzata: 3
Meccs embere: Vizi András

A sződi találkozó lehetett volna egy szép és sima mérkőzés, és ehhez nem is kellett volna valami fantasztikus játékkal elődrukkolni. Elég lett volna egy közepes-jó teljesítmény is. Ehhez képest valami iszonyat botrány volt az amit nyújtottunk, főleg az első félidőben. Mielőtt megint kapnám a sarat, hogy pesszimista a cikk azért szögezzük le: A Sződnél mi alapjáraton 5 góllal jobbak vagyunk, ráadásul a vasárnap kiállt Sződ egyáltalán nem játszott jól. Mi faszoskodtuk el a meccset, és mi tehetünk arról is, hogy ha ellenfelünknek kicsit nagyobb szerencséje van, már 3:0-ra mehetett volna a szünetben, úgy, hogy közben egy szavunk se lehetett volna. Na de lássuk részletesen.

A középkezdés után, már az első ellenfélbe való belevezetésnél látszott, hogy ez nem a mi meccsünk lesz, meg egyébként is a 8. másodpercben eladott labdánk a mérkőzés hű tükre is volt egyben. Aki azt mondja, hogy az első félidőben, a kezünkben volt a meccs, az valószínűleg rossz mérkőzést nézett. Le voltunk focizva a pályáról, a labda min 70%-ban a mi térfelünkön járt, illetve az ellenfelünk birtokolta. De talán még ennél is rosszabb volt nézni azt ha nálunk volt, ennyire fogalmatlan Fótot amióta itt vagyok én még nem láttam. Semmi nem volt a játékunkban, ami egy Kismaros fölé emelt volna, egyáltalán nem játszottuk be a pályát, az összes labdát a jobb oldalon próbáltuk meg fölerőszakolni, ami önmagában elég gáz volt, ehhez hozzájött még, hogy mindenki nagyon rosszul játszott. Lényeg, hogy semmire nem mentünk azzal a támadójátékkal, aminél még az ÖKU-alsó csapata is több átütő erővel rendelkezett volna.

Ami szintén bosszantó volt az a mélyen előrevágott labdák lereagálása. Azok néha komoly fejtörést okoztak a hazai védelemnek, még úgy is, hogy a közelükben egy darab ellenfél nem volt. Ha Rovó és Oszi ezeket a labdákat nem a félpályánál állva a védőhöz képest 20 méteres hátrányból próbálják meg befutni, hanem a leshatárról kiugorva próbálják meg megjátszani, akkor lehet, hogy gólokkal nyerünk...A tizenhatosig is csak pár alkalommal jutottunk el, annak is semmilyen befejezése nem lett. Vagy valami erőtlen, kaput meg se közelítő lövés, vagy eladott labda. Mindkettőből jött a kontra. És itt azért bizonyos ponton szeretném a védelmet dicsérni, Püspöki megint hatalmasat játszott, és iszonyat sokat számított Mercs vendégjátéka is, nem tudom mi lett volna, ha ők is gyenge napot fognak ki. Csak sajnos ez igen kevés volt, mert a jobb oldalon Kovács mellett, például annyiszor vitték el a labdát ahányszor támadtak, amblok futószalagon érkeztek a Sződi helyzetek és lövések. És bár így utólag elmondhattuk, hogy a győzelemhez nagyon szükség volt a fent említett kettősre, vagy akár Vizire, én ezt azért annyival kiegészíteném, hogy ehhez a legnagyobb szükség a Sződi csatársorra volt, akik több helyzetet hagytak ki 45 perc alatt, mint Torghelle Sanyi a pályafutása során összesen. Többször megzörgették az oldalhálót, a kapufa minden oldalát ellövöldözték, tényleg mindent megtettek a gólért, és ha csak rajtunk múlik nyugodtan lejöhettünk volna 3 gombóccal, ezt mindenki tudja.

De minden igazán nagy helyzetüket elrontották, a kaput csak távoli, vagy erőtlen lövésekkel találták el, ami viszont semmi gondot nem okozott Vizinek.  Na és jöhet az unalomig ismételt törvény, a sok kihagyott Sződi helyzet megbosszullta  önmagát: A félidő közepén-végén az egyetlen kapura lövésünkből gólt értünk el. Kékesi forgolódott a 16-os előterében, majd lőtt egy olyan gólt amiben azért jóval több volt a szerencse mint a tudatosság: A felhőkarcoló lövése, mint a végén kiderült, pont eléggé csapódott lefele. De ezt senki sem tudta biztosan, mi örültünk páran, közben meg a Sződiek jöttek a kontrával, sokáig a bíró sem sípolt. Egyedül a partjelző vállalta be, hogy beintse a gólt. 1:0

A legjobbkor találtunk be. De sok minden nem változott. A játékrész ugyanúgy Sződi fölénnyel fejeződött be, rengeteg támadással, de megint mindet kiszurkoltuk. Félidő.

Nem volt sok változás a szünetben, ám az iramot még is mi vettük fel jobb ütemben a félidő után, és ennek az volt az eredménye, hogy először a mérkőzésen elmondhattuk azt, hogy kézben tartjuk. Ez volt ez első 20 percben. Kicsit mindenki összekapta magát a kezdők közül is, de a cserék (az Urbán-Spiesz-Szabó trió) voltak azok, akik igazán nagy frissességet adtak a csapatnak. Ők és a magát igen-igen összekapó Kapitány 600%-al több kapuralövést-támadást termelt ki az első 20 percben, mint az előző félidei gárda összesen. Itt már tényleg mi játszottunk, nyomás és tűz alá vettük az ellenfelünk kapuját. Amiből hamar érkezett is a nyugtató gól, Szabó Sanyika lőtte ki a sarkot, már-már az alapvonalról. 2:0

De a Spiesz-Kapitány duó előtt is igen sok lehetőség adódott, ezek viszont már mind kimaradtak.

És bár ez a rövid idő amíg ellenfelük fölé nőttünk, még egy gólt eredményezett, ám innentől megint a hazai csapat vette a kezébe a mérkőzést, ha nem is annyira nagy fölénnyel mint az első félidőben, (mert azért itt már konstans módon mi is végig veszélyesek voltunk a kapura), de ismét mi kényszerültünk védekezésre. Annyira, hogy a Sződ szépített is. A jobb oldalon átrágták magukat a védelmünkön, majd egy hatalmas gólt lőttek a hosszúba. 1:2

És a zavartságunkat majdnem kihasználták újra, pár perc múlva már egál is lehetett volna. De a rövid felsőre lőtt labdát Vizi bravúrral védte. A továbbiakban is folyamatosan nyomás alatt tartottak minket, és küzdöttek az egyenlítő gólért, és bár megvoltak a helyzeteik rá, mindent azért mi sem hagytunk ki elől. A jobbik Kapitány kapott egy labdát a bal szélen, és a 16-oson belül bántották. Mondjuk ezeket nem szokták befújni ezen a szinten, de Bence nagyobb színész volt mint Drogba bármikor, nem lehetett más: Tizenegyes. Az edzéseken brillírozó Kovács ált a labda mögé, és úgy lőtt középre laposan gólt, hogy a kapus közben nem vetődött el: Ez azért valljuk be nagyobb teljesítmény, mint elrakni a filóba. 1:3

És itt eldőlt a mérkőzés. Bár még volt hátra negyed óra, és a Sződ ugyan még támadgatott-támadgatott, de mindkét csapat tudta valahol fejben, hogy a mérkőzés eldőlt. Nem is történt nagy dolog a végéig, simán lehoztuk a maradék időt, helyenként jól játszva, és nyertünk. Vége.

Én azt mondom, hogy a három ponton kívül semminek nem örülhetünk, egy sima meccsből csináltunk egy izzadsággal teli szoros találkozót, és közben szerencsére volt szükségünk ahhoz, hogy nyerjünk, szóval nincs mire büszkének lennünk. 5 ember játszott jól a csapatból, és ez nagyon kevés a 14-ből, ennél azért több kéne. A Kosd ellen mindenkinek lesz is alkalma bizonyítani: Még gyengébb ellenfél, még több sansz a csapat minden tagja számára a menybe jutáshoz. És ennél nagyobb lehet sosem lesz. Mindenki használja hát ki az alkalmat, és próbálja meg élete meccsét játszani vasárnap. Mert bár ebbe a meccsbe, ha nagyon akarom, bele tudom magyarázni, hogy jó volt az ellenfél, ezért volt ennyire szoros (ami amúgy nem igaz), de a Kosd ellen ilyen lehetőségünk nincs, ott végre mutatni kell valamit, mert ez nagyon kevés! Értsük meg végre: Ebben a csoportban nem elég csak nyerni! Na. Hajrá Fót!

MESTERMÉRLEG

Olajos Sándor: "A meccs pontosan azt hozta amit vártam, egy masszív Sződöt láthatunk. Az tény, hogy nem játszottunk egy Barca szinten, de mindvégig kontrolált meccs volt, végig a mi kezünkbe volt, legalábbis így érzem. De azt nem hagyhatom figyelem nélkül, hogy volt egy két meleg pillantat a kapunk előtt de Vizi nagyon magabiztos volt. Kékesi gólja fantasztikus volt, ahogy hasonló szép volt Szabó Sanyi gólja, majd kellett a tizi is, ami végül eldöndött minden vitás kérdést, hogy melyik a jobbik csapat. A hozzáállás és a kedv teljesen rendben volt, hátralevő meccseken hasonló vagy még több legyen, de ez legyen a minimum.
Gratulálok a csapatnak. Bravó urak!!!
Pákó remélem minél előbb felépülsz, mert kevesen vagyunk a padon...:D:D:D"