Fót-Nagymaros 4:1 (2:1)

Fót: Vizi 0 (Kanda 0) Rákóczi 6 (Király 6), Mercs 6, Csifári 6 (Horváth 6), Püspöki 7 - Kapitány B. 6 (Urbán 6), Benei 8, Kékesi 7, Orosz 7 (Szabó S. 6) - Szabó R. 7 (Rovó 6), Oszetzky 6 (Spiesz 6)

Gól: Benei, Szabó R., Orosz, Szabó S.

Meccs osztályzata: 3/4

Meccs embere: Benei Zoltán

Fót és Benei parádé a szezonzáró rangadón. Ez az, amit azért senki nem gondolt volna komolyan a mérkőzés előtt. A Nagymaros igen erős ellenfélnek ígérkezett, és nem is voltak rosszak, ám hihetetlen hatékonyan és jól játszottunk, és simává tudtuk tenni a mérkőzést. Lássuk hogyan.

Volt félnivalónk, hiszen az utóbbi időben igen csak akadozott a gépezet, még a kisebb csapatok ellen is, és azért tudtuk, hogy a Nagymarostól azért nagyobb ellenállásra számíthatunk, mint eddig. A mérkőzés is ennek jegyében kezdődött. Az ellenfelünk az első percekben azonnal átvette a kezdeményezést, és még fel sem pöröghettünk igazán, már is hátrányban voltunk. Egy beívelés után adódott egy lesgyanús szituáció, a spori nem fújt, a két Nagymarosi csatár pedig simán megoldotta a ziccer, higgadtan gurítottak a hosszú alsóba. 0:1

Innentől lesz jó a ,meccs mondják, hát ez pontosan így is lett. Lehetett félni tőle, hogy a papírforma ellenére tényleg kikapunk otthon, ám innentől hatalmasat fordult a játék képe. A Nagymarosiak is kicsit megilletődötten vehették tudomásul, hogy milyen bombaformában kezdtünk el játszani, és tényleg. Nagyon szépen és fölényben fociztunk. És ami a legfontosabb: Végre nem egy kiscsapat ellen. Ellenfelünk levegőt nem tudott venni, nem hogy támadni, ki se jöttek a térfelükről vagy 20 percig. Futószalagon alakítottuk ki a jobbnál jobb lehetőségeket, voltak sokat ígérő lehetőségek, a csatárjaink kiváló formában és veszélyesen játszottak, és végre a középpályások is kivették a részüket a támadásokból. Kékesi egyenesen gólt lőhetett volna, ha ajtó-ablak helyzetben nem kifelé cselez. A becsúszó lábban elesni sem akart, tizi sem lett a helyzetből.

De gól lett, bár csak nem sokkal később. Az új posztján kiválóan játszó és egyesen újjászülető Benei hatalmas kapásgólt ragasztott, úgy 25 méterről a kapu bal sarkába, a vendég kapus valószínűleg akkor sem védte volna, ha nem gyalog van. 1:1

Alig három perc múlva Benei mester a mérkőzést is eldöntötte. Olyan labdával ugratta ki Szabót, ami egyszerűen nem lehetett nem belőni. Roland szépen átvette, és be is helyezte a kapus mellett. 2:1

És hipp-hopp máris itt volt az előny. A Nagymaros egyszerűen nem tudta lereagálni ezt a váltást, megbénultak, és innentől semmi veszély sem volt a játékukban. Már csak az volt a kérdés mennyivel nyerünk. A helyzetek azért megvoltak a gólparádéhoz, bár ezeket nem igen sikerült kihasználni. Elsőre a Fóti raptor-wookie szerelemgyerek Oszetzky került kihagyhatatlan helyzetbe, majd hanyag eleganciával lőtte szerte széjjel a keresztlécet. A kipattanó a meccs eddigi hőséhez Beneihez pattant, aki kapásból szépen lőtt a léc alá, de a visszafutó kapus bravúrral mentett.

Zolinak nem ez volt az egyetlen lövése a továbbiakban, több alkalommal is próbálkozott, de azok már igen-igen igen célt tévesztettek, hiába nem minden papsajt.

Akadt még lehetőség Oszi és Kapitány előtt is, Kékesinek és Szabónak is több helyzetecskéje volt, de igazából pár veszélyesebb beadáson kívül (Amik végre tényleg jók voltak, és veszélyt is hordoztak magában - hála az edzéseknek, megérte ezt gyakorolni) igazából nagy helyzetünk nem volt, félidőre megmaradt az egygólos vezetés.

A második félidőre fordulva is megmaradt a fölényünk. A cserehullám előtt, azért eldöntöttük a mérkőzést. Orosz kapott egy szép labdát a jobb oldalon, amit nem is hagyott ki. (Amúgy sem szokása): Higgadtan gurított az alsóba. 3:1

Jöttek a cserék, akik nem szintén nem okoztak csalódást, kiválóan játszottak. Főleg Rovó és Horváth. Előbbi a legjobb meccsét játszotta idén: nagyszerűen és hiba nélkül, utóbbinak pedig a Kismarosi meccs után, ismét életveszélyes lövései voltak, de a kaput most sem találta el, pedig ha bemegy, akkor gól. Egy harmadik csere is villogott, egyenesen gólt szerzett. Szabó Sanyikának ismét elsült a bal lába, és meglőtte a szokásos hatalmas bombáját, amivel a mérkőzés el is dőlt. 4:1

A hátralévő idő kisebb Nagymarosi veszélyekkel telt el, de a gólszerzésre abszolút nem volt esélyük, a mérkőzést egy pillanatig nem adtuk ki a kezünkből. Nekünk is voltak helyzeteink amiket elügyetlenkedtük, de ez már abszolút nem rondított bele az összképbe, Nagyszerű játékkal arattunk egy igen szép győzelmet a csoport egyik legerősebb csapata ellen. Nincs mit ragozni. Méltó módon búcsúztunk el az évtől. Bravó!

Csapatkép: www.fotise.gportal.hu/portal/fotise/upload/619196_1244475260_05431.jpg

MESTERMÉRLEG

Olajos Sándor: "Elbúcsúztunk egy korosztálytól...Bye-Bye 88...:( Jó idő, jó meccs, Győzelemmel köszöntünk el az ezüstszezontól, igaz újpesti barátaim...:D, Na a meccsről. Rögtön az elején kaptunk egy les gólt. Ettől szerencsére nem estünk össze, és a következő 40 percben a félidő végig az ellenfél nem jött a térfelükre, mi irányítottunk. Előbb egy nagy Benei gólt láttunk, majd egy gólpasszt tőle, úgyhogy a félidő egy nagy Benei show volt,  Zoli végig nagyon agilis volt. A 2. félidő is hasonló volt mi voltunk a jobbak a győzelmünk nem forgott veszélyben. Orosz góllal köszönt el a csapattól, és Szabó Sanyi is lőtt egy csodaszép gólt. Majd jött az ünneplés, ami szerintem jogos!

Úgyhogy még egyszer nagy Gratuláció urak!!!!!!!"