A mai nap Lisai Józseffel, a Fóti SE elnökével beszélgettem, akivel nagyon sok mindenről beszélgettünk. Többek közt megtudhatjuk hogy, mit gondol az idei évről, a csapatról, és mik a tervei a jövőre nézve. Részletek tovább.
Kanda Attila: Üdvözlöm Lisai úr, és köszönöm a lehetőséget, kezdjük is el.
A tavalyi kudarcokkal teli év után, az idei évet még egy osztállyal lejjebb, a Megye III-ban kezdtük el. Történt egy edzőváltás is, és Virágh István érkezett a csapathoz Mózes Imre helyére. Mik voltak az elvárások vele, és a csapattal szemben az idény előtt?
Lisai József: A legfőbb elvárás az volt, hogy csapat kovácsolódjon a saját nevelésű gyerekekből. Erősödjön meg a brigád, és én úgy gondoltam, ha az első ötben-hatban benne vagyunk, annak én már nagyon fogok örülni, és ez be is jött.
K.A: Hogy érzi, ezeket az elvárásokat teljes mértéken sikerült teljesíteni?
L.J: Amikor a Mózes úr után idejött a Pista, ugye konkrétan megbíztuk azzal, hogy építsen csapatot, és ő hozzá mert nyúlni mindenkihez. Kereste a csapatot, kisebb nagyobb sikerekkel, de tényleg komoly edzőmunkát folytatott, nem lehet azt mondani, hogy nem foglalkozott a gyerekekkel. Névre szólóan mindenkinek a feladatát és a képességeit is megismerte, és szépen összerakta a brigádot.
K.A: Akkor leírhatom, hogy elégedett?
L.J: Én nagyon elégedett vagyok azzal, amit a Pista csinált, és azzal is, hogy beindult egy egészséges folyamat. Ugyanis mindenféle korosztály, a 7 éves, a 9 éves, a 13 éves, és úgy néz ki az U16-os csapat is össze fog jönni, és én ennek nagyon örülök, mert hiába jártuk meg az NB I/B-t, NB II-t, NB III-at, Fóti játékos nem nagyon volt.
Most elindult végre az utánpótlás is, és onnan, az alapoktól kezdve lehet építkezni. Úgy gondolom, hogy jó úton haladunk, és ezt kell tovább folytatni.
Most ha netán sikerül visszamennünk a Megye II-es osztályba, én azt mondom, a középmezőnyben meg tudunk majd állni. És onnan majd lehet szépen feljebb lépegetni. És én látok lehetőséget ebben a csapatban, mert fiatalok, és ha együtt maradnak, és hallgatnak az edzőre… Azért is csípem a Pistát, mert tud a nyelvükön beszélni.
K.A: Tehát a csapat építésével elégedett, és a helyezés is megfelelőnek mondható. Mi a helyzet magával a pályán mutatott játékkal és munkával?
L.J: Vannak kiemelkedő teljesítmények, akikkel nagyon de nagyon meg vagyok elégedve, sőt nagyon sok más játékosnál is óriási fejlődést látok. Komolyan veszik az edzésmunkát, komolyan veszik a meccseket is. Akármikor lejövök hétköznap, azt látom, hogy legkevesebb 14 -15 ember itt van az edzésen. És ebből ugye csak 11 játszhat. De van, amikor vagytok 20-an, 22-n, sőt külön az ifi is ott van még, nem kevés létszámmal.
K.A: Tudna esetleg olyan játékost mondani, név szerint is, akivel kivételesen elégedett?
Persze. Csifári, akinek nagyon tetszik a játéka, a Barnának is, a Báló, a Szatmári, a Balázska, de majdnem végig tudnám sorolni az egész csapatot. Ott vannak a Kapitány testvérek is, ők ahhoz képest ahogy elkezdték óriásit fejlődtek. A kapusok is. Tehát én összességében látom a csapatot, kiemelni igazából nem akarok senkit.
K.A: Hogyan tovább, hol szeretnénk indulni jövőre? Ugye említve lett, mint lehetőség a Megye II-es osztály, ez is a fő cél?
L.J: Igen, de még konzultálok erről a Pistával, meg majd a fiúk is elmondják a véleményüket, hol akarnak játszani. Mert ugye ezen a szinten főleg azért csinálja az ember, hogy legalább a siker élménye meglegyen.
K.A: És jövőre már lesz valami helyezésben mérhető elvárás a fiúkkal szemben, vagy továbbra is a hosszabb távra szóló csapatépítés lesz az elsődleges szempont?
L.J: Mint mondtam, én szeretném, ha a középmezőnyben megállnánk a helyünket, erre óriási esélyt látok. És legyünk egy igazi meglepetéscsapat, hogy bárkit el tudjunk verni. Persze, lesznek majd vereségek, de azt hogy végig kikapunk, azt nem tudom elképzelni erről a csapatról. Több tűzerőt látok bennük, mint bárki másban. Mennek, hajtanak, sokat fejlődnek, és még nagyon sok van bennük. Ha csak a Barnából indulok ki, akkora gólokat tud lőni, előtte meg úgy elrúgta, hogy még most is keresik a labdát.
K.A: Beszéljünk, egy egyre aktuálisabb problémáról is. Jelenleg a felnőtt keretben lévő játékosok száma 20 fölött van, ami nagyon sok, és ehhez jövőre még hozzájönnek az ifiből kiöregedő emberek is. Ennyi játékosnak a megfelelő mértékű szerepeltetését úgy megoldani, hogy az ne menjen az eredmény rovására, igen nehéz. Viszont a kevés játéklehetőség, hossztávon pedig, sok ember morálját teljesen tönkreteheti a csapatban, ami nem jó. Ennek a problémának a megoldása a csapaton belül nyílván az edző feladata lesz, de klubszinten milyen megoldást lát erre?
L.J: Ennek a szakmai részébe, nem is akarok, és nem is fogok beleszólni, Pista feladata lesz eldönteni, hogy ő kikkel akar együtt dolgozni. Ismerem őt, tudja majd ezt a dolgot úgy kezelni, ahogyan kell. Amin én már gondolkodtam, mint megoldási lehetőség, az lehet, hogy például a Kisalagnak tudnánk kölcsönadni embert. Ugye fóti-fóti, minket meg egy osztállyal feljebb nem fog zavarni. Például, ha van ott egy ügyesebb játékos, azt elhozzuk, én meg adok cserébe 3 gyereket, és ez nekik is megnyugtatóbb lesz, hogy nem 9 emberrel mennek majd el focizni. És ha valaki szereti a focit, az itt nálunk normális körülmények között tudna komolyan edzeni. Ők, az ottani körülmények miatt nem tudják megadni ezt a lehetőséget ezeknek a játékosoknak. Ugye csak ennek a városnak vagyunk a játékosai, sportemberei, ha egymáson tudunk segíteni, akkor segítsünk. Én a magam részéről ebben látok lehetőséget a továbbiakban, ezt megpróbálom majd velük is megbeszélni. De ehhez majd a Kisalag felől is olyan hozzáállás kell...
K.A: Vannak-e egyéb tervek a csapaton belül, illetve ezekből mit lehet megvalósítani a jelenlegi anyagi keretből?
L.J: A jelenlegi anyagi keretből semmit, abból épp hogy súroljuk a fenntartást, egyre többet kell a saját zsebbe nyúlkálni.
K.A: Nem is lesz változás ez ügyben? Nincs esetleg egy új szponzor, vagy érdeklődő a háthatáron?
L.J: Nem, nincs. Idáig nem nagyon tolongott senki se, ebből a szempontból. Arra nem tudtam segítséget szedni, hogy a kerítést összehozzuk. Itt tartunk.
Olyan van például, hogy Hínár mindig jön, és főz a csapatnak. Ennyi. Egyébként amit tudsz segítséget szerezni, az egyenlő nullával.
K.A: Na még egy utolsó kérdés: Mi volt, a legszebb élménye az idei évben? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
L.J: Az, hogy a Püspökhatvant megvertük. Az nagyon tetszett, mert ott nagyon nagy volt a szájuk. (az ellenfélnek - szerk.)
Ott látszott, hogy a csapat tud futballozni. Föl tudott állni 0:1-ról, úgy hogy meg is nyertük.