Kanda Attila: Kezdjük is el. Az előző szezon vége felé, kapott egy felkérést a Fóti SE vezetőségétől a felnőtt csapatunk edzői posztjára. Megnézte a csapatunk tavalyi utolsó mérkőzéseit, majd úgy döntött elvállalja a munkát. Mit látott ekkor a csapatban, amiért elvállalta a munkát?

Virágh István: A legfontosabb dolog, hogy szeretek edzősködni. A másik dolog ami megtetszett az az volt, hogy helyi játékosokból álló csapatot kellett lényegében a nulláról, vagy legalább is mind mentálisan, mind fizikálisan, nagyon minimális állapotról felhozni egy olyan szintre, hogy a bajnokságban helyt álljon. Emiatt próbáltam, pár ismerős játékost idecsábítani, - akik jöttek is, - és a helyiekkel egy jó szellemű társaságot kialakítani, és a lehető legjobb eredményt elérni.

K.A: Lisai úr már elmondta, hogy konkrét helyezésben leírható elvárás, nem volt a csapattal szemben, idén a csapatépítésre helyeztük a hangsúlyt. Ettől függetlenül a mester mit várt ettől a szezontól? Mire számított, milyen helyezéssel és játékkal lett volna elégedett, és ebből mi valósult meg?

V.I: Annak tükrében, hogy nem ismertem se a játékosállományt, - azon kívül, hogy két meccset megnéztem Megye II. osztályban, - illetve nem ismertem az ellenfeleket se, hogy az egyes csapatok milyen tudású játékosokból állnak, én úgy gondoltam, hogy egy kieső csapat - bármilyen körülmények között is - ha rendbe van téve az én szempontjaim szerint, akkor annak valahol az első 5 hely környékén kell végezni. De inkább dobogó közeli helyet vártam a csapattól, ami sajnos nem jött össze, de ebben azt gondolom, hogy én, mint edző is hibás vagyok, illetve játékosok bizonyos dolgokat nem úgy tettek, mint ahogy én szerettem volna. De azt gondolom, hogy az őszhöz képest egy igen jó tavaszt produkáltunk, amiben benne voltak ugyanúgy olyan kudarcok, amire nem számítottunk. De annak tükrében, hogy honnan indultunk, én úgy gondolom, hogy az ötödik hely, valahol reális volt számunkra.

K.A: Összességében akkor elmondható, hogy elégedett a csapat teljesítményével?

V.I: Összeségében nem…

K.A:… Nem?... :D

V.I: …Összességében nem vagyok elégedett, mert azt gondolom, hogy jó néhány játékosnak többet kellett volna nyújtani, illetve volt egy pár olyan meccs is, ahol úgy gondolom, hogy a saját hibánkból, illetve az én hibámból, nem olyan eredményt értünk el, ami bennünk van. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy az őszi kudarcok vetítették azt előre, hogy nem tudunk följebb végezni. Tavasszal lényegében csak két olyan mérkőzés van, ami után csalódott voltam. Hogy ha azt a két meccs (Szada, GEAC) másképp alakul, - sőt ott van még a Vácdukai mérkőzés is, ahol a kezdőcsapatból 4 játékos a világ másik végén kötött ki, és 20-25 perccel a meccs előtt értek csak oda, - tehát ha ez a 3 mérkőzés úgy alakul, ahogy mi azt elképzeltük, akkor lehet, hogy sokkal jobban szerepeltünk volna.

K.A: A játékosok edzésen nyújtott teljesítményével, hozzáállásával elégedett? Illetve érzett-e fejlődést, ezekben, az idény során? 

V.I: Azt gondolom, hogy mindenféleképpen történt előrelépés, az első közös edzésünk óta, viszont abban biztos vagyok, hogy a jövőben, amennyiben maradok edző, ugyanolyan kemény leszek a gárdával, mint az eddigiekben. Néhány játékos úgy gondolkodik - sajnos, mert mindenki fiatal, - hogy vannak olyan edzések, amiket esetleg lazábbra lehet venni, viszont hogy ha Megye II.-ben indulunk, azért ott már erősebb csapatok lesznek, és szerintem sokkal keményebb, és több munkára lesz szükség. Illetve nem is az, hogy több munkára, hanem sokkal intenzívebben kell a munkát végeznünk ahhoz, hogy eredményesek lehessünk.

K.A: A jövő évben mit gondol, hol végezhetünk? Mik lesznek az elvárások (lesz-e egyáltalán elvárás) a csapattal szemben? Illetve mi a helyzet a csapatépítéssel, még mindig az a fő cél?

V.I: Én azt gondolom, hogy Megye II. osztályban, minimum 4 olyan játékost kéne igazolni, - baráti alapon nyílván, mivel amatőrök vagyunk, - akik vérfrissítést jelentenének a csapatnak, aminek a célja a versenykényszer kiélezése lenne. Mert ugye, most úgy gondolkodhatnak egyes játékosok, hogy ők betokosodtak a csapatba. Na ez nem így lesz. Mindenféleképpen frissíteni kell a játékosállományt, kényszerhelyzetet kell szülni edzéseken is, meccseken is, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából.

K.A: Ha már szóba került a játékosállomány: Ha ettől a versenyhelyzet keltéstől eltekintünk, önmagában szükség van-e új játékosok igazolására? Van esetleg  - nem is azt mondom, hogy hiányposzt - olyan poszt, amire úgy érzi, hogy igazolni kéne?

V.I: Én azt gondolom, hogy nagyon sok csapat boldog lenne azzal, hogy ha elmondhatná, hogy a 22 fős keretéből, 19 játékosa a helyi város játékosa, illetve szülötte. Ebből a szembonból igazán jól állunk. A játékosok minősége szempontjából nyílván mindenki a lehető legjobbra törekszik, én is szeretném, ha minél jobbak lennénk. Én úgy gondolom, hogy nem ártana mind a védelembe, mind a középpályára 1-1 új játékost igazolni, illetve nagyon fontos lenne, ha 1-2 vérbeli csatárt össze tudnánk kukázni, ugyanis elől, a helyzetkihasználásunk, és a gólarányunk is, azt kell hogy mondjam, tragikus. Rengeteg helyzetet hagyunk ki, épp ezért úgy gondolom, hogy ha az előttünk álló csapatokból, bármelyik csatár - valamilyen csoda folytán, - szeretne idejönni, azt nagyon szívesen vennénk.

K.A: Mit tart a csapat legnagyobb erősségének?

V.I: Az egységet. Azt, hogy csapatként dolgoznak, csapatként szerepelnek a bajnoki mérkőzéseken, és azt kell hogy mondjam barátok, tehát nincsenek ellenségeskedések. Az év folyamán volt 2-3 olyan eset amit kezelni kellett, - azok a játékosok már nincsenek is itt, - és ez mind a csapatnak az egységét szolgálja.

K.A: És mit tart a csapat legnagyobb gyengéjének? - Ha szabad erről beszélni mindenki előtt :D

V.I: A helyzetkihasználást, abszolút de. Tehát az a csapat, aki a 2. legkevesebb gólt kapja 5. helyezettként  végez úgy, hogy közben 30-al kevesebb gólt rúgott az ellenlábasainál, ott nagyon komoly gondok vannak. És közben minden mérkőzésen sokkal több próbálkozásunk volt a gólszerzésre, mint bármelyik ellenfelünknek. Mégse tudtunk elég gólt rúgni.

K.A: Van-e olyan játékos, aki - nem azt mondom, hogy sokkal jobban játszott, mint a többiek, - hanem saját magához képest nagyon sokat fejlődött, és nagyon meg volt vele elégedve a mester az idény során?

V.I: Úgy gondolom, hogy mindenki a maximálisat próbálta nyújtani, ezért személy szerint nem szeretnék kiemelni senkit. Tudom jól azt, - magamban, belül, - hogy kit tartottam a legjobb, leghasznosabb játékosnak. (Szerk: A mester hatalmas diplomata, de a meccs után kapott osztályzatokból ez úgy is kiderült. Muhaha. :D ) Mindenkinek megvannak a maga hibái, ezeket kell majd simogatni vagy esetleg ütni. Annak viszont örülök, hogy minden játékos, minden mérkőzésen megpróbálta azt nyújtani, amit tud. Ha véletlenül tudta, hogy nem tudta azt nyújtani, akkor tudta hogy le lesz cserélve. Tehát én azt gondolom, hogy a csapat egységén van a hangsúly, teljesen mindegy hogy ki rúgja a gólt, teljesen mindegy hogy ki védi a tizenegyest, az a lényeg, hogy az a 18 ember, aki kimegy a pályára, az maximális erővel a fóti csapatért harcoljon. A társaiért, és önmagáért.

K.A: Maga már több csapatnál is dolgozott ezelőtt. Ezekhez viszonyítva mit érzett idén, milyen volt ezzel a csapattal dolgozni? Ott vagyunk a legjobbak között?

V.I:   Egyértelmű, hogy minden edző azt a csapatot mondja, akikkel bajnokságot nyert. Nyertem már bajnokságot  Budapest I. osztályban is, Budapest III. osztályban is. De azt kell, hogy mondjam, - és ezt már többször hangoztattam is, - hogy a legegységesebb, legjobb szellemű, legjobban tanulni akaró társaság itt van Fóton. Mindegy, hogy nem nyertünk bajnokságot, de számomra a legegységesebb, és legbarátibb társaság az ennél a csapatnál alakult ki. Ami nem az én érdemem, hanem a játékosoké, de nekem jó volt ezzel játékosállománnyal együtt dolgozni, még azzal is akivel konfliktusom volt.

K.A: A jelenlegi keretben igen sok a fiatal, meg amúgy is elég alacsony a csapat átlagéletkora, tehát sok szép év áll még előttünk, és akkor még ott vannak az ifisták is, akikre pár év múlva szintén lehet számítani. Mit gondol mit hozhat a jövő számunkra? Ugye az ezredforduló körül telepakolták a Fótot újpesti játékosokkal, és velük elég messzire jutottunk. (NB I./B) Mit gondol, saját fóti nevelésű játékosokkal - esetleg pár beépített emberrel - ez a helyi csapat, önerőből, tudás alapján, meddig juthat el a későbbiekben?

V.I: Én azt gondolom, hogy nagyon nagy hiba volt az Újpest-érában elküldeni, a helyi nevelésű játékosokat, illetve a Fóthoz kötődő játékosokat. Nekünk pontosan ez most lényeg, hogy Fótiakból kell összehozni egy olyan gárdát, ami magasabb osztályokban is szép sikereket érhet majd el. Biztosan nagyon sok munka kell majd hozzá, és ebben partnereknek kell majd lenni a játékosoknak is. Én azt gondolom, hogy ha úgy sikerül minden, mint ahogy én azt elterveztem, és ehhez a játékosállomány is partner lesz, illetve meg tudjuk oldani azt a pár erősítést, amikre én gondoltam, akkor hasonló helyezést el kell tudnunk érni Megye II. osztályban is. És utána majd ráérünk azon gondolkozni, hogy lesz-e olyan hátterünk, hogy még följebb tudjunk lépni. Sajnos láthatjuk, hogy még ezen a szinten is sokan pénzért fociznak, amit mi, egyenlőre nem tudunk megengedi magunknak, de én amúgy is azt gondolom, hogy sokkal több értelme van ha fiúk szórakozásból fociznak és nem a pénz miatt. De ha páran el tudnak menni valahova pénzért focizni, akkor menjenek el nyugodtan. De mi amatőrökként, amatőrök legyünk.

K.A: Beszéljünk kicsit a jövőről. Mik a tervei, szeretne-e a csapatnál maradni?

V.I: Én, természetesen. Remélem az eddigiekből is azt tűnt ki, hogy szeretnék a csapatnál maradni. Illetve visszatérve a Lisainak föltett kérdésre, (Szerk: Az interjú közvetlenül a Lisai interjú után készült) én is szeretném azt, ha a Kisalagiakkal egy jó kapcsolatot tudnánk kialakítani. Nagyon jó lenne, ha felkészülés második hetében, már tudnám név szerint azt a 22-24 játékost akikkel majd jövőre dolgozni fogok, és itt edzenének majd az olyan fiatalok is, akik nem tudnak beférni esetleg az általam elképzelt csapatba, de akkor mondjuk fél évre a Kisalagnak kölcsönadva, tudnának ott játszani. Tehát minél jobb kapcsolatot kéne kialakítani velük, hogy a fóti labdarúgás minél jobban fejlődjön, és minden héten lehessen menni valahova a fótiaknak, labdarúgó meccset nézni.

K.A: Ez nyílván minden fótinak az érdeke. Na még két kérdés. Mi volt a mesternek a legkellemesebb élménye az idei esztendőben, mi az amire a legszívesebben emlékszik vissza?

V.I: Számomra az egész éves hangulat az, amire a legszívesebben gondolok vissza. Illetve a Püspökhatvan meccs, amikor a csapat ellen fogadtam. Ami természetesen egy teljesen tudatos dolog volt, hogy pszichésen egy kicsit fölrázzam a társaságot, és utána az a zuhanyozás mindennél többet ért, amit akkor kaptam.

K.A: Szerintem zárjuk is ezzel… :)

V.I: Szerintem is ez lesz a legjobb.

K.A: Köszönöm az interjút.

V.I: Én is köszönöm.