Fóti SE I. – Valkó KSK  1:1 (1:0)

Fót: Vizi – Bucinca, Erdész  Nagy F. (Török L.) – Hibó, Csifári – Báló (Orosz), Hegedűs (Tóth B), Czill – Tóth Zs (Cutka), Szatmári (Barna)

Gól: Tóth Zs.

Sárga lap: -

Piros lap: -

Hazai pályán a Valkó ellen adott volt a lehetőség hogy tovább gyarapítsuk a pontjainkat és kapaszkodjunk a harmadik helyért.

A mérkőzés is ennek szellemében indult, mindenki maximális koncentrációval és erőbedobással vetette magát a küzdelembe aminek köszönhetően szinte felborult a pálya. Ilyen tetszetős támadásokat végigvezető, és ennyire fölényben játszó Fótot már régen láthatott a publikum.

Ennek hamarosan az eredménye is meglett, bár az első rohamokat túlélte a Valkó, de nem sokáig húzta. Tóth Zsolt révén - magunkhoz képest – viszonylag hamar megszereztük a vezetést. 1:0

Az előnyt sokszorosára is növelhettük volna, hiszen a sok kisebb lehetőség mellett ordító ziccereket is rontottunk. Előbb Báló lőtte el valahova a labdát tiszta gólhelyzetben, de a nagy lehetőségek igazából nem is előtte, hanem a csatár szerepkörben bemutatkozó Szatmári előtt adódtak, aki előbb 1 méterről lőtte fejbe a már tehetetlen kapust, majd nem sokkal később egy borzalmas emeléssel próbálkozott, senki sem szólhatott volna, ha 4:0-ra megyünk a félidőben, de így sovány maradt előny.

A második félidőben minden ott folytatódott, ahol alig negyed órája abbamaradt. Beszorítottuk a vendégeket a kapu elé, majd sikerült kihagyni a meccs legnagyobb helyzetét is. Szatrmári beadásáról középen Báló maradt le milliméterekkel, a hosszún Tóth Zsolt az üresen tátongó kapu helyett csak a kapufát találta el, majd a középen egyedül érkező Hegedűs az erdőbe lőtte a kipattanót.

Ezzel a labdával a győzelmünk is elszállt, csak ezt ekkor még nem tudtuk. Ezután a Valkó is magára talált – számíthattunk is rá, hogy nem lesznek 90 percig gödörben. Bár támadásban továbbra sem tudtak felmutatni semmit, de hátul összekapták magukat, és a továbbiakban már finoman sem szólva tudtuk őket „agyonverni” a kapujuk előtt.

Aztán, ahogy lenni szokott, a sok kihagyott helyzet megbosszulta önmagát. Az egyik vendég csatár csetlett-botlott a labdával, három emberünk között - szerencséje is volt bőven és milyen kegyetlen az élet, a Valkó az első kapuralövéséből megszerezte az egyenlítést.

A probléma mégis inkább az volt, hogy már nyoma sem volt a feldőlt pályának, nem volt benne a játékunkban az újabb gól. Bár óriási offenzívát indítottunk a vége felé, bízva egy pontrúgásból becsorgó labdában, de közepesnél nagyobb helyzeteket nem sikerült kidolgozni, és a győztes gól se született meg.

Ezzel, a vereséggel felérő döntetlennel, borzasztóan kényelmetlen helyzetbe hoztuk magunkat. Még mindig elérhető a hőn áhított dobogó, de most már egy kis csoda, és egy agy adag szerencse is kéne hozzá.