Fóti SE – Püspökhatvan SE   3:0 (3:0)

Fót: Berényi – Bucinca, Erdész, Czill – Hegedűs, Szatmári – Báló (Cutka), Tóth B. (Kapitány G.), Orosz, (Kovács) – Tóth Zs, Barna (Kapitány B.)

Gól: Bucinca 2, Czill

Sárga lap: -

Piros lap: -

Le merem írni, hogy az idei szezon LEGJOBBAN focizó Fótját láthatta a szombat délután kilátogató majd 100 néző, és ez most nem csak duma, meg túlzás, meg ilyenek.

A szervezett védekezésünk ezúttal is etalon volt, de ezt már rengeteg meccsen megcsodálhattuk az ősszel. De ilyen számú, és ilyen minőségű, néha egyérintős, szép, lendületes passzokkal felépített támadást, én talán még nem is láttam a csapattól. A sors iróniája hogy ezekből nem sikerült betalálni, hiszen a góljainkat megint pontrúgásokból értük el, na de ez most kit érdekel.

Végre kaptunk egy kis ízelítőt abból mire is képes ez a csapat, maximális koncentrációval játszva, és tűzön égve, és megkockáztatom: Nincs olyan csapat jelenleg ebben a bajnokságban, akit a szombaton látott teljesítményével nem vágott volna agyon a Fót. (Talán a két listavezetőt kivéve, ellenük csak simán nyerünk)

Az első perctől az utolsó percig égve, mindenféle „leülés”, vagy hullámvölgy nélkül.

Ugyanis már a kezdésnél érezhető volt, hogy valami megváltozott. Egyszerűen a passzoktól kezve, a cselekig, a lövésekig, minden sokkal gördülékenyebb, és pontosabb volt. Mindemellett azt is megtanultuk, hogy a rögzített helyzeteknél a labdát a kapu felé íveljük, nem mellé, nem keresztbe el előtte, nem fölé - Kapura.

Ebből az újításból két gólt is szereztük, viszonylag hamar. Előbb Czill kapura tekert szöglete esett be a hosszúba 1:0 majd valószínűleg a szabadrúgása is behullott volna, de a hosszún berobbanó Veton biztos ami biztos alapon, nagyszerű mozdulattal bevágta. 2:0

A Püspökhatvan innentől kezdve nincs mit veszteni alapon, sokat kockáztatva ment előre, de ennek az előre-játékban semmi eredménye nem lett, csak az, hogy a vége felé többször is lekontráztuk őket, és az egyikből be is találtunk. Tóth Zsolt robogott el a szélen, középre passzolt Bálónak, a labdát viszont a középen menteni igyekvő védő a saját kapujába vágta, majd a gólt, a fóti pároshoz leghamarabb odaérő, és legjobban ünneplő Vetonnak adták.

A második félidőben persze mindenki vágya az volt, hogy a múlt hetihez hasonlóan, mi is kitömjük hatvani párnát. Ám a második játékrészben a támadásaink sokszor lesen haltak el, illetve Tóth Zsolt lett az új Szatmári, aki ma gólt nem akart lőni, de a kapufákat oda-vissza zörgette.

A góltalanság ellenére, egyáltalán nem gondolom, hogy visszavettünk volna a tempóból, egyszerűen csak a legígéretesebb támadásainkat lefújták les miatt, a többiből meg csak helyzet lett, lövés nem, de úgy gondolom a mezőnyben látott munka, harc, és a szép kombinációk, mindenért kárpótolták a nézőket.

Az örömfocit sokáig elnézegettük volna még, de a kicsit eseménytelen félidőnek hamar vége lett, és kezdődhetett az ünneplés.

Folytatás Kistarcsán, reméljük ugyaninnen.