Szada SE - Fóti SE II   1:0 (0:0)

Fót: Hamarosan.

Gól: -

Sárga lap: -

Piros lap: -
 

A játékosok pakolgatása minket is eléggé megviselt, és egy szárnyaszegett Fót II. utazott Szadára, hogy egy döntetlennel életben tartsa a reményeit a bajnoki címre. Győzelemről nem nagyon volt szó, és sajnos a mérkőzést látva nem is volt benne a pakliban.

Azért látszott a gárdánkon, hogy mindenki nagyon fel van tüzelve, és hiába játszottunk tartalékosan, nagyszerű csapatot alkottunk, és az első félidőben egyenrangú partnerként funkcionáltunk. Sőt jobbak is voltunk, mert míg a Szada egy nagyobb lehetőségnek a közelébe se jutott, addig a másik oldalon az ifi csapatból kölcsönvett Szántó remekelt, számos megiramodása volt, amiből helyzetek, illetve szabadrúgások lettek.

Ebből egy alkalommal a vezetés is meglehetett volna, Krisztics távolról eleresztett bombája akár be is csúszhatott volna a nagy kapu előtt kavarodásban, ám a kapus lábbal mentett, majd Oszetzky is képtelen volt belőni a kipattanót.

Azért is tárgyaltam ki ezt ilyen részletesen, mert szinte semmi más nem történt az első játékészben, aminek persze nagyon örültük.

A második félidőben pedig fordult a kocka, sajnos elmaradt a szünet utáni már-már megszokott fóti feltámadás, és inkább a vendég kapu égett a tűzben.

Az előre játékunk sajnos menet közben szinte teljesen megszűnt, a Szada a Barcelonához hasonló arányban kezdte el birtokolni a labdát, ami nem sok jót sejtetett a végjátékra nézve. Ám még így sem tudtak komoly helyzetbe jutni sokáig, a védelem egy emberként csúszott mászott a döntetlenért.

Ám a folyamatos védekezésben teljesen elfáradtunk, és a Szada nagyobbnál nagyobb helyzetekbe került a végén, de több nagy ziccert megfogva próbáltam meghálálni a bizalmat, illetve több alkalommal a kellett a kapu mellé szurkolni a labdát, (egy esetben a hosszún érkezve fejelhetek 1 méterről, lényegében az üres kapura, ám centikkel mellé ment a lövés, ennek még jelentősége lesz a végén.)

Aztán a hosszabbításra érve, nem mondom hogy úgy látszott meg lesz a döntetlen, mert elég hülyén hangozna, miközben már-már az ötösre szorultunk be, de mégis valahogy kezdtük elhinni hogy meglesz.

Ám ekkor jött a dráma, a hosszabbítás harmadik percében Krisztics szerelte az emberét a tizenhatoson belül, ami a sporinál tizenegyest jelentett.

Ám a Szadai csapatkapitány előbb antihőssé vált, miután több ziccert kihagyva a tizenegyest is elrontotta, a végén mégis hős lett, mikor a hosszún érkezve 1 méterről gólt fejelt a nézelődő védőnk mellett, és eldöntötte, hogy a) a Szada immár a legnagyobb bajnokesélyes b) mi már matematikailag sem lehetünk azok. 1:0

De lefordíthatnám úgy is a történetet, hogy a bíró MÁR MEGINT ELCSALTA a meccset, és addig hosszabbított, amíg a hazaiak be nem találtak, és bár ez összeesküvés-elméletnek hangzik, közelebb áll a valósághoz, mint az ellenkezője.

Hogy ennek a vereségnek mik lesznek a következményei, az majd a beharangozóból kiderül.