Fóti SE – Gödöllői SK 2:2 (0:1)
 

Fót: Hamarosan.

Gól: Puskás, Tóth B.

Sárga lap: -

Piros lap: -

 
A második összecsapás döntött a bronzérem sorsáról, a győztes felkapaszkodhatott volna dobogóra. Ezzel a nem titkolt céllal fogadtuk a Gödöllő csapatát (ismét hazai pályán), azaz ki akartuk harcolni a harmadik pozíciót.

A jócskán megerősített tartalékcsapatot, az összeállítás miatt ekkor már nyugodtan hívhattuk volna ekkor első számú csapatnak is, és ennek megfelelően, azért már jóval nagyobb játékerőt képviselve teljesen egyenrangú ellenfélként szálltunk harcba a vendégekkel, a múlt heti nyomozás, és blamázs után.

Ám a reményeink elúszni látszottak, mikor egy hatalmas bomba után a Gödöllő első csapat ide, első csapat oda, megszerezte a vezetést. 0:1

Hatalmas küzdelem indult ekkor, minden erőnket megfeszítve támadtunk, ám a gödöllői fal majd egy órán át keményen állta a sarat.

Egészen a második félidő közepéig kellett várni, amire be tudtuk gyötörni az olyannyira fontos egyenlítő gólt, Puskás révén. Aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, -1 méterről kotorta a hálóba a labdát, a hosszún érkezve. 1:1

Ám nem sokáig örülhettünk, ugyanis egy védelmi hibából ismét vezetést szerzett a Gödöllő, és ezzel a bronzérem elúszni látszott. 1:2 Hiába tartottuk a gólt követően is hatalmas nyomás alatt a hazaiakat, a vége felé teljesen reménytelennek látszott a helyzetünk, és ezen az utolsó percekben Tóth Balázs által begyötört gól sem segített. 2.2

A bíró most természetesen, (a folyamatos időhúzások sérülések, és cserélések ellenére) pontosan, egy percet sem hosszabbítva fújta le a mérkőzést. Esélyt sem adva nekünk ezzel a győztes gól begyötrésére. Ellenben ha Szadán nem születik meg az a találat a 96.percben talán még most is ott fociznánk.

Ezúton szeretném az ezüstérem helyetti 5. helyet a megye III.-as játékvezetőknek ajánlani. Ők többet tettek ezért az eredményért az idény folyamán, mint mi 19-en összesen. Gratulálunk.