Fóti SE II. - PILE (Pilisszentkereszt)  4:4 (3:2)

Fót: Kanda - Kovács, Führer, Kocsándi - Kapitány G, Orosz (Czill) - Kovács P , Polányi (Szatmári), Szász (Mercs) - Benkő, Cutka (Lendvay)

Gól: Szász, Benkő, Cutka, Kocsándi

Sárga: -

Piros: -

Ismét egy simának ígérkező mérkőzés előtt álltunk, (legalábbis a tabellán elfoglalt helyek szerint), és a három meccses győzelmi sorozatunkat kár lett volna pont ezen a meccsen eltörni. Sajnos a saját butaságunknak köszönhetően még is sikerült.

Nem sok mindent tudtunk a mérkőzés előtt az ellenfélről, csak annyit, hogy van egy csatáruk, aki ügyes, és annyi a PILE játéka hogy felívelgetik neki a labdát. Ennek fényében pedig már nem is az a szomorú, hogy megint az elején gólt kaptunk, hanem az, hogy pont egy ilyen szituáció után. (0:1)

Ez a gól meg is fogott minket az első negyed órára, és inkább a PILE nyomott az elején, de szerencsére a szabadrúgásaik és ívelgetéseik igazán nagy veszélyt nem hordoztak magukban.

Aztán lassan elkezdett felélénkülni a Fóti gárda is, és kezdtünk el-el jutni mi is az ellenfél kapuja elé. Először inkább csak rögzitett helyzetekből, de a gólhoz ez is elég volt. Szász remekül elvégzett szabadrúgásaiból az egyik utat talált a rövid alsóba a rosszul felállított sorfal mellett. (1:1)

Aki akarja meg is nézheti:

Majd nem sokkal később a vezetés is meg volt, egy újabb szabadrúgás után. A kapu előtti kavarodásban Benkő piszkált bele a labdába, ami újabb gólt, és már vezetést ért. (2:1)

Ezt követően kicsit leült a játék, ami csak a félidő végére pörgött fel újra, egy újabb gólváltást követően. Előbb a PILE használta ki hogy a végén már nem koncentráltunk oda eléggé, és megint csak pontrúgásból kaptunk gólt, mint már annyiszor az idén. (2:2)

Ám erre hamar meg volt a válasz, az utolsó percekben Cutka lőtt nagyszerű gólt. Egy csellel 2 védőt vert át, majd védhetetlenül bombázott a hosszúba. (3:2)

Az újjabb gól nagyon jól jött a szünetre, vagy épp nagyon rosszul, (nézőpont kérdése) mert az eredménnyel megelégedve a második félidőre leültünk mint az iszap, és elől, a sorozatban 3 centiről kihagyott helyzeteken meg csak röhögtünk, pedig annyira talán nem kellett volna. Az újabb egyenlítő gól után meg már nem is tudtunk. Egy beívelés mindenkin átszállt, és az ellenfél csatárát találta meg, aki meg élt a ziccerével (3:3)

Ezt követően kezdődött az újjabb, már szokásosnak mondható - fussunk az eredmény után. Futottunk is, scak kérdés volt hogy 10 perccel a vége előtt, képesek leszünk-e újra betalálni, és lesz-e slusszpoén a végére, ahogy az első félidő után is volt.

Szerencsére lett, a sokadik szöglet is életveszélyesen szállt be, a hosszún meg Kocsándi érkezett jó ütemben és lőtt hatalmas gólt. (4:3)

Csak sajnos az élet nagy rendező, és tartogatott még egy poént a meccsre, úgy 2 perccel a vége előtt.

A labdát még mindig szégyen kirúgni taccsra, vagy a lelátóra, és a saját térfelünkön eladott labdából jött a kontra, a hosszúra ívelt labdát megint többször is kivághattuk volna, de nem sikerült, és a nagy szerencsétlenkedésből a PILEi csatár jött ki a legjobban, a szerencsésen megpattanó lövése újjabb egyenlítést ért. (4:4)

Nekünk meg kettővel kevesebb pontot, ami a másik, Pilisszentlászlói utolsó perces pontvesztésünkkel eggyütt már négy, és ezek bizony nagyon fognak hiányozni az év végén. Ami még fájóbb, hogy megint egy olyan csapatot nem sikerült elverni egy simán hozható mérkőzésen, akiknek kidolgozott akciójuk a gólokon kívül nem is volt, csak éltek a hibáinkkal, mert annyi volt belőle.

Az eredményt kenegethetnénk a bíróra is, aki nem adott meg egy jogos tizenegyest, meg egy piros lapot, meg akinek (most nem viccelek) jó ítélete nem is volt, de nem, mert ez a mi hibánk.

És sajnos az a szomorú valóság, hogy nem is érdemlünk más eredményt egy olyan meccsen, ahol megint legalább 4(!) ilyen helyzetet hagytunk ki: