Fóti SE - Vác Deákvár 5:4 (3:0)

Fóti SE: Vizi 7 (Kanda 5) - Rákóczi 5 (Urbán 5) Benei 5 Kovács 7 Püspöki 6 (Király 5) - Hlavacska 7 (Horváth 7) Lassú 7 Kékesi 6 Pákozdi 7 (Szabó S.) - Kapitány B. 7 (Rovó 5) Oszetzky 6 (Spiesz 6)

Gólok: Pákozdi, Lassú, Kovács, Kapitány B, Spiesz

Sárga lap: -

Meccs osztályzata: 3

Meccs embere: Hlavacska András

Hát egy elég izgalmas mérkőzésen vagyunk túl, de azt hiszem ennek ma senki sem örült, hiszen sikerült lekopírozni a Kisalagi meccset, csak fordított félidőkkel. Magasan mi voltunk a mérkőzés esélyesei, de én azért féltem ettől a Váctól, hiszen nem hiába játszottunk ősszel olyan szoros meccset, és nem hiába állnak ők elsőként a nagyok mögött a tabellán.  

Szerencsére ennek az erőnek mérkőzés első órájában nyomát sem láttuk, egyben a Deákváriak szomorúan vehették tudomásul: Ma egy bombaformában játszó, Fóttal találták szembe magukat. Messze vagyunk még a csúcsformától, de igen szépre sikerült a mai játékot is megszervezni, méghozzá egy meglepően jó Vác ellen. Akik hiába játszottak szintén jól, (ezt láthattuk a villámgyors kontráikból, a hátul elkövetett védelmi megingásokat kíméletlenül kihasználták, már kérdés, hogy a kapuig már nem nagyon jutottak el…), nem sokat tudtak kezdeni a jó formájukkal, és az első félidőben. Sok hibával játszottunk, de csak mi irányítottuk a mérkőzést, mi járattuk a labdát, és a mi akaratunk érvényesült.

Letámadtunk, több helyzet, kapura lövés is adódott előttünk rögtön az elején, de ezekkel nem éltünk. A meddő mezőnyfölény így is megnyugtatónak tűnt, de Benei hátul elpasszolt labdája és az ebből kialakult Váci helyzet megkongatta a vészharangokat: Gólokat kell lőni, mert ellenfelünk nem fogja hagyni magát. Szerencsére a gólra nem sokáig kellett várni. A megszokott figura, Lassú jobboldali hatalmas bedobása, középen csúsztat, hosszún, a tökéletesnél is jobb ütemben érkezik Pákó, és a kapuba bombáz. 1:0

A hirtelen jött előny annyira megnyugtatott minket, hogy majdnem lenulláztuk az előnyt, egy elszórt de veszélyes kontra (meg védelmi hibák) után Vizinek kellett védeni.

Ez annyira fel is tüzelt minket, hogy gyorsan megdupláztuk az előnyt, nemhogy baj legyen a meccsen. Pákó bombaerős, de egyébként fosul helyezett szabadrúgását az ellenfél kapusa kiejtette, erre Lassú reagált a legjobban, és a kipattanót 4 méterről olyan erővel lőtte kapura mintha 45-ről dőlne rá… Biztos ami biztos ugye… :D 2:0

Ez már megnyugtatónak tűnt, nem is hibáztuk annyit az utolsó 15 percben. Sőt a kaput is annyira sikerült nyomás alatt tartani, hogy a kétségbeesetten védekező váciak a lefújás előtt összehoztak nekünk egy tizenegyest is. Kovács futott neki, és értékesítette is azt. 3:0

Félidő.

Szünetben nem történt nagy változás, nem is volt szükség rá. A játék továbbra is jól ment, olyannyira hogy még tovább növeltük az előnyt, Kapitány Bence szép góljával. 4:0

Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy bár nem a mai volt az év játéka csapatszinten, de a Hlavacska-Kékesi-Lassú-Pákodzi középpályássor, szerintem magasan a legjobb és legerősebb felállásnak bizonyult idén, az eddig próbálgatottak közül.

Aztán elérkezett az ominózus 70. perc, a hetes sorcserével, ami után egy hatalmas Fót verés következett. Tudjuk, hogy nagyszerű cseréik vannak, ezeket rendre sikerül is bizonyítani, akár gólokkal, gólpasszokkal, jó játékkal. De úgy látszik 7 új embert nem bírt el egyszerre a csapat, és még nagyobb baj volt, hogy pont olyan emberek maradtak a pályán akiknek addig sem ment igazán, gondolok itt a széteső védelemre. És egyben azt is be lehetett látni, hogy a sokak által többször ajnározott 3 védős taktika ("mert elég annyi, minek négy..."), nem-nem elég, és 4:0-nál sem elég. Mert a Váciak még mindig hittel fociztak, és még mindig jó formában. És kezdhettük a saját bőrünkön is megízlelni, hogy tudott kikapni tavaly a Csomád ettől az elméletben kutyaütő Váctól. 5 perc sem telt el és érkezett a szépítő gól, tetszetős játék után egy az egyben futhat rám a csatár, a lövését vagy kapura lövésnek szánta vagy beadásnak, ez már nem derül ki, a hosszú felé pörgetett labda a kapufára pattant, onnan pedig egy belebotló Váciról be a kapuba. 4:1

Percekkel később jön a következő kiugratás, ugyanaz a helyzet, de ezúttal nem tudja egy az egyben a kapura vinni mert közben nagyon kisodródott a labdával, a beadást jó szar helyre ütöttem ki, a második hullámban pedig hihetetlenül üresen érkezett a Vác tehermentesítés, és a védő-kapus lábak mellett valahogy az, az egyébként nem jó lövés is bement. 4:2

A következő gólig meg megint annyira kevés idő telt el, hogy érdemben nem is tudok másról írni. Ismét a bal oldalt játsszák meg, a lövésnél ezúttal nagyot védtem, de ez annyit sem ért, mint egy tegnapi újságba csomagolt, lyukas koton, a felpörgő labda a kapufáról már megint befelé pattant. 4:3

És jöhetett volna a kegyelemdöfés, egy újabb hatalmas indításból, de a Deákvári csatárt sikerült pont annyira megzavarni, hogy eltörte a meccslabdát. És alig telt el 10 perc a cserék óta. Pont ennyi idő kellett, amíg az új emberek fel tudták venni a meccs ritmusát, innentől azért kicsit lejjebb hűltek a kedélyek, és már nem 90-10 volt a labdabirtoklás oda. Összekaptuk magunkat, és mint egyenlő ellenfelek vetettük be magunkat az utolsó negyed órára, de most már, mint egy háromesélyes meccsen. Amit tényleg minden idegszálunkkal próbáltunk megnyerni, hiszen borzasztó nehéz helyzetben voltunk. De a nagy akarás ezúttal nem nyögést, hanem gyümölcsöt hozott. Lényegében az egyetlen nagyobb helyzetünket gólra váltottuk. Spiesz kapott egy nagyszerű kiugratást, átvette, előbb kicselezte a védőt, aztán saját magát, aztán megint a védőt, aztán a kapust, aztán megint a védőt, a tizenegyes ponttól az ötös sarkáig ment, a véget nem érő rugdalózás, már-már azt hittük, hogy elbalfaszoskodja. De nem, ezúttal (bár elég kiszorított helyzetből), de csak elrúgta valahogy a kezek lábak mellett. Be a kapuba. 5:3

Ami győztest gólt ért! Ezt pontosan 4 perccel a mérkőzés vége előtt tudtuk meg, miután az egyik Váci, egy kiugratás után védhetetlen gólt lőtt, már-már lehetetlen szögből. 5:4

Így maradt izgulni való a végére, egy valami nem maradt csak: idő, a spori lefújta. Tényleg a spori, nem is említettem eddig. Ebből is látszik, hogy végre egyszer az életben, a játékvezetésre semmi panasz nem volt. Még ilyet. Bár ezt csak mi mondhatjuk el magunkról, nyílván a Váciak másképp gondolták, akiknél kissé savanyú is lehetett a szőlő, egy ilyen mérkőzés után, meg úgy érezhették hogy a hazai pálya is lejt, főleg miután Szabó Sanyika fellökött egy őt elkaszáló Vácit, amit az ellenfél edzője nagy reklamálással próbált ütésnek beállítni, amiből nagy tülekedés lett, meg egy reklamáló deákvárinak egy sárga.

Na de térjünk vissza a lefújáshoz. Megint egy hihetetlen mérkőzés, egy unalmas 5:0 helyett, (a Kisalagi meccsel egyetemben) ez is évekig beszédtéma lehet még. Ennek, amíg nyerünk, még akár örülni is lehet. Jó és izgalmas meccseket játszunk, csak nehogy egyszer visszanyaljon a fagyi. Mi jön most? Hétvégén megyünk Pátyra, és ha a sormintát követjük, akkor ismét remek formát fogunk majd nyújtani. Hát így legyen. Hajrá Fót!

MESTERMÉRLEG

Olajos Sándor: "Egy közepesnél egy kicsit jobb első félidőben egy magabiztos előnyt szereztünk egy kitűnő ellenféllel szemben. Szeretném megjegyezni, hogy rendkívül jó csapat ez a Deákvár, de csak magunkat okolhatjuk (csapat+edző), hogy szoros lett a vége. Hozzáállás jó volt az első félidőben, talán még a játék is dicsérhető volt, de hátul nagyon bizonytalannak tűnt a csapat, főleg a Benei-Rákóczi kettős, aminek nem tudom az okát, de ígérem megoldom/megoldjuk... Viszont megemlítenék egy teljesen új embert Hlavacska Andrást, aki személyében egy nagyon jó középpályást találtunk, ami talán eddig hiányzott. Gyorsasága és kreativitása sokat érhet. Visszatért a tékozló fiú is Szabó Sándor személyében, remélem azt nyújtja majd amit várok, mert ha igen akkor vele is sokat nyerhetünk majd. A második félidő elején egy szép támadásból szép gólt értünk el, majd jöttek a cserék. Én nem a cserékre akarom fogni a gyenge utolsó 35 percet, mert nem lehet... Egyszerűen elhittük, hogy vége a meccsnek, ahogy én is... Talán nem a legmegfelelőbb embereket cseréltem le, és majdnem ráfáztunk, mikor 4:3-nál volt egy nagy helyzetük, de szerencsére mellé ment... Az tény, hogy a cserék nem jöttek be, de a felállás se, amit kitaláltam, úgyhogy nagy részben én hibáztam, de köszönöm a csapatnak, hogy a végén sikerült behúzni. De mindegy is a győzelem a legfontosabb, remélem mindenki tanult. Mert én tanultam ebből a meccsből. Amúgy gratulálok Urak!"